26
0
Közeledve a millenniumhoz (az ezredfordulót nevezték így) nagyon komoly összegnek számított az egymillió dollár. Még ma is megváltoztatná a legtöbbünk életét, de akkoriban ez igazi álomérték volt. Éppen, hogy túl voltunk az NBA 50. szezonján. Mindenki még Jordan passzát gondolta újra meg újra (két emberrel a nyakában), vagy Steve Kerr dobását hasonlítgatta az 1993-as Paxson dobáshoz, vagy Pippen labdaszerzését és Kukoc utolsó zsákolását nézte vissza sokszor… amikor a Fleer bejelentette, hogy az egyedülálló promoját kiterjeszti a kosárlabdakártya gyűjtők számára is.
Miről is volt szó? A Fleer az 1997-98-as szezonban kitalálta, hogy a legaktívabb gyűjtőik között szeretne kisorsolni valakit, aki a cégtől egy millió dollárt fog kapni. Többen másodlagos ajándékokat is kaptak (kisebb pénznyeremények, és sportrelikviák formájában), illetve az összes résztvevőt díjazták (legrosszabb esetben a cserelappal lettél gazdagabb). Lehetett már róla hallani, mire a kosárlabda kártya piacra került, hiszen a Baseball kártyáknál már korábban elindult a promo.
Mi volt a feladat? A Fleer piacra dobott egy inzert sornak is beillő „Million Dollar Moments” névre keresztelt ötven darabos szettet, melynek darabjait kellett összeszedni. Minden csomagban volt egy kártya ebből a sorból. Az egyes mindkét esetben a checklist volt. Minden kártya hátulján ott volt a szabályzat (négy győzelmi opcióval – attól függ, Te melyikre mentél rá), meg egy buzdító üzenet, hogy megint „egy lépéssel közelebb vagy a megnyerhető $1,000,000-hoz”, csak szedd össze az 50 lapot, és küld be az adott címre… Kaptál válaszként mind az ötven lapért egy-egy cserelapot (erre még visszatérek), és természetesen bekerülsz a kalapba, amiből húzni fogják a győztest. A lapokat akár egyenként is vissza lehetett küldeni, de akkor csak a cserelapot kaptad meg. 45-ig szerintem mindenki akár önerőből is össze tudta szedni… az utolsó öt viszont a mai napig szent grál-i ritkaságnak számít. A játék 1997. július 16-án indult, és 1998. augusztus 31-én ért véget.
A baseball kártyák esetén kicsit bonyolultabb volt már az első 45 összegyűjtése is, mert bár ott is csomagonként egy-egy kártyát ki lehetett fogni, de többféle csomagból lehetett kihorgászni a lapokat. 1997 Flair Showcase-ben, az 1997 Fleer Series Two-ban, az 1998 Fleer Tradition Series One-ban és az 1998 Ultra Series One-ban voltak szétszórva. Az arányok, vagy előfordulásokra nincs infó, lehetséges, hogy bármelyikből össze lehetett kapkodni az összest, de mivel ez volt a Fleer bevallottan is legnagyobb keresztpromóciója, így nem hinném. A teljes Baseball listát itt a Becketten megnézheted…
Természetesen ebből sem maradhatott ki az NFL. Ott is bekerültek a Million Dollar Moments lapok a Fleer pakkokba. A koncepció azonos volt. A teljes Football listát itt a Becketten megnézheted…
Bár a design hasonló volt, sportági specifikumokat rejtettek el a hátulján alnyomatként. A baseball esetén egy ütő és egy labda látható, a football esetén a füves felület látszik, míg a kosárlabdánál egy gyűrű és labda árnyéka tűnik fel.
A kosárlabda lapoknál a sorozat összes lapját az 1997-98-as Fleer kiadványba rejtették el (első és második széria csomagjaiban is voltak). Minden csomagban volt 1-1 ilyen visszaküldős kártya. A Jerry Stackhouse-os doboz volt az első széria, a Grant Hill-es a második széria.
Ezt a 350 kártyás sorozatot, mint írtam feljebb, két szériában adták ki. 10 kártyás csomagokkal, melyek javasolt fogyasztói ára 1,49 és 1,59 dollár volt (akkortájt). Az alapkártyák matt felülettel rendelkeznek, ami ideálissá tette a kártyákat az autogramok gyűjtéséhez. A kártyák elején nagy akciófotók találhatók, amelyek alján a játékos neve (csapata és pozíciója) aranyozottan jelenik meg. A kártyák hátán az akkoriban szokásos karrierstatisztikát voltak. Az inzertek mellett a gyűjtők az alapkártya Crystal és Tiffany verzióira is vadászhattak.
A kis kitekintés után kanyarodjunk vissza az egymillió dolláros témához. Mint említettem az első 45 kártyát minden különösebb erőlködés nélkül össze lehetett szedegetni, elég volt, ha csomagokat nyitogattál. Szerintem ez a 45 most is sokunknál megvan. Az enyémeket itt megnézheted egy galériában…
Láttad már a maradék 5-öt egyáltalán? Ha nem itt most 3-at megmutatok neked. Azok nem az enyémek, de legalább már láttam őket. a #47-es Christian Laettner és a #49-es Nick Van Exel lapot még képen sem láttam. Ha nektek esetleg lenne, akkor küldjétek, hogy meg tudjam osztani a többiekkel.
Bár a játék már nem beváltható, sőt mint tudjátok a Fleer céget is felszámolták már azóta (Nyitrai Levi zseniális áttekintését olvashattátok már, ha lemaradtál klikklej ide) de még így sem kerülnek elő az utolsó lapok, sőt… Most térjünk vissza a cserelapokra, amit feljebb ígértem. Sűrűn látható a piacon az alap verzió (1-45) amit lehetett húzni a csomagból, és elérhető a cserelap is, amit azután kapott meg valaki, ha beváltotta a csomagból húzott lapot… mutatom, mert csak kicsi különbség van a kettő között, ami így egymás mellett teljesen egyértelmű lesz, de ha eddig nem nézted, akkor lehet fel sem tűnt.
Vedd elő nyugodtan a lapodat, ami a gyűjteményedben van, és nézd meg, melyik felirat van rajta a kettőből. Nagyon nem mindegy. Kobe Bryant esetében (amit a képen is láthattok) a pár dollár (a húzható) és a több száz dollár (a cserelap) különbségről beszélünk. Ezek után jó keresgélés kívánok…
Érdekesnek találtad az anyagot? Akkor ne felejts el ajánlani minket azoknak, akik a hobbiban érdekeltek, de még nem tudnak mindent. A like-ok, osztogatások, vélemények és a felületeink követése minimális erőfeszítés neked, nekünk viszont jó visszajelzés.
www.thecollectorsbest.com hírek, információk, ötlettár, tudástár és oktatás… a gyűjtői közösségek szakportálja… hogy kezdőként is sikeres lehess…
Facebook: https://www.facebook.com/TheCollectorsBest
Instagram: https://www.instagram.com/thecollectorsbest/
YouTube: The Collectors Best YT
Twitter: The Collectors Best
e-mail: thecollectorsbest@gmail.com
