4
0
Eltűnt a szupersztár a checklistről? Így dől el, ki kerül egy inzertsorba – és bizony sokszor nem a pályán nyújtott teljesítmény a döntő. Hiába várják a gyűjtők egy sportág legnagyobb nevét: ha nincs rendben a játékos képjoga, máshol van az aláírás-exkluzivitása, nem érkeztek meg időben az aláírásai, vagy egyszerűen lecsúszott a gyártási határidőről, a kiadó kénytelen lehet nélküle piacra dobni a terméket.
Egy inzertsor összeállítása ezért nem egyszerűen abból áll, hogy valaki leül egy irodában, és felírja az adott sportág húsz legjobb játékosát. Sokkal inkább jogi aknamező, üzleti sakktábla és gyártási logisztika – némi kreatív szerkesztéssel és tudatos ritkaságteremtéssel megfűszerezve.
Nem ranglista, hanem egy sokismeretlenes egyenlet
A gyűjtők számára egy inzert checklistje gyakran sportági erősorrendet feltételez. Ha bekerül a kedvencünk, akkor a kiadó végre felismerte a nagyságát. Ha kimarad, akkor biztosan fogalmuk sincs az adott sportról.
A valóság jóval egyszerűbb.
Egy játékos bekerülését általában több tényező együtt határozza meg:
- rendelkezésre állnak-e a szükséges jogok;
- illik-e az inzertsor témájához;
- elég népszerű-e ahhoz, hogy eladja a terméket;
- van-e hozzá megfelelő fénykép;
- aláírta-e időben a kártyákat vagy matricákat;
- rendelkezésre áll-e mezdarab, felszerelés vagy más relikvia;
- belefér-e a gyártási határidőbe;
- szükség van-e a csapatára, korszakára vagy játékostípusára a checklist kiegyensúlyozásához;
- és végül: hány lapot kell legyártani ahhoz, hogy a meghirdetett behúzási esélyek működjenek.
A checklist tehát nem feltétlenül azt mondja meg, hogy ki a tíz-húsz legjobb játékos. Inkább azt mutatja meg, hogy a kiadó kit tudott, akart és volt képes az adott pillanatban szerepeltetni.
Az első ajtó a csapaté, a második a játékosé
A modern sportkártyáknál általában legalább két különböző jogcsomagot kell megkülönböztetni.
Az egyik a liga vagy a klub licence. Ez engedélyezheti a csapatnevek, címerek, hivatalos mezek, bajnoki logók és egyéb védjegyek használatát.
A másik a játékos személyéhez kapcsolódik: a neve, arcképe, hasonmása, aláírása és bizonyos esetekben a mezszáma is külön jogi kategória lehet. Az Egyesült Államokban erre gyakran a NIL, vagyis a name, image and likeness kifejezést használják.
A Name, Image and Likeness (NIL) egy jogi és gazdasági fogalom (magyarul: név, kép és hasonmás), amely azt határozza meg, hogy egy személynek joga van irányítani és pénzzé tenni a saját személyes identitását és márkáját.
A baseballban például az MLB-licenc és az MLB Players Association csoportos játékoslicence nem ugyanaz. A liga adhat jogot a klublogókra és a hivatalos megjelenésre, míg a játékosszakszervezet a tagok nevének és képmásának csoportos felhasználását kezeli.
És itt kezd igazán érdekessé válni a történet: a teljes ligalicenc még nem jelenti automatikusan azt, hogy minden sztár bekerülhet minden sorba.
A visszavonult játékosok ráadásul gyakran már nem tartoznak az aktív sportolók csoportos szerződéséhez. Egy legendasorhoz ezért külön alumni-, Hall of Fame-, hagyatéki vagy egyéni megállapodásokra lehet szükség. Egy elhunyt ikon esetében még összetettebb lehet a helyzet, hiszen a kiadónak a játékos örököseivel vagy a jogokat kezelő szervezettel kell tárgyalnia.
Érdekesnek találod az anyagot? Akkor ne felejts el ajánlani minket azoknak, akik a gyűjtői hobbiban érdekeltek, de még nem tudnak mindent. A like-ok, megosztások, vélemények és a felületeink követése minimális erőfeszítés neked, nekünk viszont jó visszajelzés. Köszönjük!
Michael Jordan: amikor a ligalicenc sem varázskulcs
Michael Jordan tökéletes példája annak, miért nem lehet egyetlen hivatalos licenccel minden ajtót kinyitni.
Jordan hosszú ideje különleges, exkluzív kapcsolatban áll az Upper Deckkel. A cég és a kosárlabdázó együttműködése 1991-ben kezdődött, és az Upper Deck ma is az egyik legfontosabb hivatalos forrása a hitelesített Jordan-autográfoknak és emléktárgyaknak.
Jordan ráadásul nem tartozott automatikusan az NBA játékosszakszervezetének szokásos csoportos licencmegállapodásába. Ez azt jelentette, hogy hiába rendelkezett a Panini az NBA és az aktív játékosok kártyás jogaival, abból nem következett, hogy Jordant is szabadon betehette a termékeibe.
A gyűjtő ezt úgy érzékelte, hogy egy NBA-kiadványból hiányzik minden idők egyik legnagyobb kosárlabdázója. A háttérben azonban nem sportszakmai döntés állt, és nem is egy feledékeny brand manager. Egyszerűen nem volt meg hozzá a szükséges egyéni jogcsomag.
Ez az egyik legfontosabb szabály a hobbiban: a ligalicenc engedély, nem kívánságlista – és főleg nem garancia valamennyi legenda szerepeltetésére.
Alapkártya igen, aláírás nélkül: a Wembanyama-paradoxon
Victor Wembanyama újoncéve ennél is látványosabban mutatta meg a licencek rétegzettségét.
A Panini az akkori NBA-licencének köszönhetően készíthetett hivatalos, csapatlogós Wembanyama-alapkártyákat és párhuzamokat. A francia szupersztár aláírásai azonban exkluzív Fanatics-megállapodás alá tartoztak.
Az eredmény egészen bizarr volt: léteztek hivatalos NBA-s Wembanyama-rookie-k, de licencelt NBA-s újonc aláírása nem születhetett a Panininél. A kiadó birtokolta a csapatmezes kártya egyik kulcsát, az aláíráshoz szükséges másikat viszont nem.
Hasonló helyzetek más sportágakban is előfordulnak. Egy játékos szerepelhet az alapsorban, miközben hiányzik az aláírós inzertből. Megjelenhet egy egyetemi kiadványban, de nem kerülhet be a profi csapatos termékbe. Lehet róla logó nélküli kártyát készíteni, miközben a hivatalos mez és címer használata tilos.
Ezért a „miért nincs benne?” kérdés előtt mindig érdemes pontosítani: miből hiányzik?
- Az alapsorból?
- Az inzertsorból?
- Az aláírt sorból?
- A relikviás lapok közül?
- Vagy csak a hivatalos csapatlogós változatokból?
A négy kérdésre akár négy különböző válasz is születhet.
Léteznek megjelenési kvóták?
Elképzelhető, hogy egy játékos szerződése meghatározza, hány aláírást kell teljesítenie, milyen termékkategóriában szerepelhet, meddig tart az exkluzivitása, vagy milyen felhasználásokat kell külön jóváhagynia. Az ilyen egyéni szerződések részletei azonban többnyire bizalmasak, és semmilyen információt nem találtam ezzel kapcsolatban.
Nyilvánosan nem ismert olyan általános iparági szabály, amely szerint egy sportoló évente csak meghatározott számú kiadványban vagy pontosan X darab kártyán szerepelhet. Ilyen korlátozás létezhet egy konkrét magánszerződésben, de nem tekinthető automatikusan minden játékosra érvényes rendszernek.
A gyakorlatban viszont valóban kialakulhat egyfajta láthatatlan kvóta – különösen az aláírások esetében.
Tegyük fel, hogy egy játékosnak ugyanabból az au lapjából készül /99-es, /50-es, /25-ös, /10-es, /5-ös és 1/1-es változat. Ez összesen 190 használható aláírást kíván. Ha hasonló mennyiségben tíz különböző termékben is szerepeltetnék, máris közel kétezer szignóra lenne szükség.
És ez csak egyetlen szezon, egyetlen gyártó és egyetlen játékos.
A sztárnak közben edzése, mérkőzése, utazása, reklámforgatása és magánélete is van. Nem feltétlenül fog heteken keresztül több ezer matricát aláírni azért, hogy minden második dobozból előkerülhessen a szignója.
Így lesz az elméleti szerződésből nagyon is valós, fizikai korlát: annyi au kártya készülhet el időben, ahány elfogadott aláírás ténylegesen visszaérkezik.
Ha nem érkezik vissza elegendő, jöhet a redemption, a cserejátékos, a csökkentett példányszám – vagy a teljes kihagyás.
A kártya már a nyomdában van, a játékos még mindig nem írt alá
Az au kártyák egyik legnagyobb ellensége nem egy rivális kiadó, hanem a naptár.
A checklistet jóval a megjelenés előtt össze kell állítani. El kell készíteni a terveket, be kell szerezni és jóvá kell hagyatni a képeket, ki kell nyomtatni a kártyákat, vissza kell juttatni őket a sportolókhoz, majd az aláírt példányokat ellenőrizni, számozni, csomagolni és szétosztani a termékben.
Ha egy játékos késik, a teljes gyártósor nem feltétlenül várhat rá.
Erre szolgálnak a redemptionök: a gyűjtő nem a kész au-t húzza ki, hanem egy beváltható kódot vagy redemption kártyát, a lapot pedig később kapja meg (már ha megkapja, mert ebből sok negatív sztori kering a piacon, jómagam is tudok többet). Ez azonban csak akkor működik, ha a gyártó bízik abban, hogy a sportoló végül teljesíti az aláírást.
Ha ez sem biztos, kevésbé kockázatos egyszerűen kihagyni a játékost az au sorból.
A relikviáknál hasonló a helyzet. A kiadónak hozzá kell jutnia a megfelelő mezhez, cipőhöz, kesztyűhöz vagy más felszereléshez, dokumentálnia kell annak eredetét (ezt a Panini egyszerűen megoldotta, amivel elrógta a piacon a pöttyöst), majd a tárgyat gyártásra alkalmas állapotban eljuttatnia az üzembe. Egy csúcssztár neve önmagában kevés, ha nincs mit a kártyába építeni.
Feliratok (és magyarázatuk), amiket eddig láthattunk a mezdarabos lapok hátulján, ezt már egy másik cikkemben is felsoroltam, ami ide klikkelve elérhető…
Game Used Jersey – meccsen használt (ebben játszott)
Game-Worn Jersey – meccsen viselt (nem feltétlenül meccs közben, ebben melegített/játszott)
Worn Jersey vagy Used Jersey – viselt (akár fotózáson, vagy médiaeseményen)
Event Used Jersey – eseményen viselt (bemutatón, fotózáson, médiaeseményen viselt)
Jersey – mez (ezek egyáltalán nem utalnak arra, hogy bárhol viselték volna)
„material is not associated” – mez (de a játékosnak semmi köze hozzá – ezt a Panini merte kiírni 2020-21 Hoops-ban először)
A gyártási határidő nagyobb úr lehet, mint a tehetség
A 2025-ös Topps Update Series látványos felháborodást váltott ki, amikor a gyűjtők két keresett újoncot, Roman Anthonyt és Jac Caglianonét sem találták a checklisten.
Pedig az Update Series egyik fő feladata éppen az idény közben felkerült újoncok és klubot váltó játékosok bemutatása.
A hiányzás hátterében azonban a beszámolók szerint belső gyártási határidők álltak. A két játékos túl későn mutatkozott be ahhoz, hogy bekerüljön a már előrehaladott gyártásba, ezért első hagyományos MLB flagship rookie-jukat a következő évre tartogatták.
Ez jól mutatja, hogy egy checklist sokszor hónapokkal korábban „megfagy”. Mire a gyűjtő meglátja, hogy egy fiatal játékosból szupersztár lett, a kártyás termék névsora talán már rég a nyomdában van.
A gyártók ezért használnak szezonközi sorokat, update kiadványokat és gyorsan készülő online lapokat. Még így sem lehet azonban minden váratlan berobbanást elkapni.
Nem minden inzert akar All-Star-gála lenni
A jogok és a határidők után jön a kreatív kérdés: miről szól az inzertsor?
Egy jó inzert nem feltétlenül a tíz-húsz legjobb játékos egyszerű felsorolása. Lehet a témája:
- egy díj vagy statisztikai teljesítmény;
- a liga legjobb újoncai;
- egy adott korszak;
- városok, stadionok vagy becenevek;
- klublegendák;
- különleges mezszámok;
- ritkán aláíró sportolók;
- védőspecialisták, dobógépek vagy rekorderek;
- családi kapcsolatok és dinasztiák.
A Panini 2016-os Donruss Signature Series „Elusive Ink” inzertje például tudatosan olyan futballistákra épült, akiknek korábban alig vagy egyáltalán nem volt hitelesített dedikált kártyájuk. A 36 lapos sorból tizenegy sportolónak ez volt az első certifikált au-ja, további huszonkettőnek pedig tíznél kevesebb ilyen lapja létezett.
Itt éppen az lett volna a hiba, ha a kiadó ismét kizárólag a legnagyobb, már ezerszer szerepeltetett sztárokhoz nyúl.
Egy inzertsor szerkesztése valójában casting. Kell néhány név, aki eladja a dobozt, néhány, aki tökéletesen illik a témához, és néhány, akinek a lapjától a régi szurkoló felkiált: „Hihetetlen, végre ő is kapott kártyát!”
Miért nem csak a tíz legnagyobb sztár szerepel mindenhol?
Első pillantásra logikusnak tűnne. Tíz húzónév, tíz keresett lap, mindenki boldog. Csakhogy a hobbi ettől rekordidő alatt válna unalmassá.
Ugyanazok a sztárok jelennének meg minden termékben, hasonló fotókkal és más színű kerettel. Az újabb lapok elveszítenék különlegességüket, és egy idő után már maga a játékos neve sem lenne elegendő az érdeklődés fenntartásához.
A szélesebb checklist több okból is szükséges.
Először is léteznek csapatgyűjtők. Egy Charlotte Hornets-rajongó nem feltétlenül akar kizárólag LeBron James-, Stephen Curry- és Luka Dončić-lapokat bontani. A saját klubjának játékosait keresi, még akkor is, ha azok nem kerülnek a liga globális reklámkampányaiba.
Másodszor ott vannak a prospect- és rookie-gyűjtők, akik nem a jelenlegi top tízet, hanem a következő top tízet próbálják megtalálni.
Harmadszor a kultikus közönségkedvencek, a védekező specialisták és az egykori mellékszereplők aláírásai néha sokkal izgalmasabbak, mint egy olyan szupersztár századik szignózott lapja.
Végül a nagyobb checklist önmagában is növelheti egy adott név kihúzásának nehézségét. Egy leegyszerűsített példában, ha egy 20 lapos inzert átlagosan minden tizedik csomagban található, és minden játékos azonos mennyiségben szerepel, egy konkrét névre nagyjából kétszáz csomag jut. Tízlapos checklistnél ugyanez körülbelül száz csomag lenne.
A valós kolláció természetesen bonyolultabb, de az alapelv látható: több szereplő egyben ritkábbá is teheti a legkeresettebb neveket.
A hobbi leghíresebb „eltűnt emberei”
Michael Jordan
Az NBA történetének egyik legnagyobb alakja hosszú éveken át hiányzott a Panini NBA-termékeiből. Nem azért, mert a kiadó ne ismerte volna fel az értékét, hanem az Upper Deckkel fennálló exkluzív kapcsolata és külön kezelt jogai miatt.
Barry Bonds
Bonds 2004-ben kilépett az MLBPA csoportos licencprogramjából, hogy egyénileg tárgyalhasson a cégekkel. Ettől kezdve a kiadóknak közvetlenül vele kellett megállapodniuk. A baseball egyik legnagyobb neve hirtelen nem volt automatikusan része a szokásos játékoslicencnek.
Victor Wembanyama
Hivatalos Panini NBA-rookie-k: igen. Hivatalos Panini NBA-rookie-au-k: nem. A Fanaticsnál lévő aláírási jogok kettévágták azt, amit a gyűjtő egyetlen csomagnak gondolt.
Charles Barkley
Barkley több mint tizenöt évig nem szerepelt új kártyán, mielőtt 2018-ban exkluzív megállapodást kötött a Paninivel. Ékes bizonyítéka annak, hogy egy legenda hosszú hiánya mögött sokkal inkább jogi és üzleti ok állhat, mint szerkesztői feledékenység.
Roman Anthony és Jac Caglianone
A 2025-ös Topps Update két várt újonca nem jogvita vagy exkluzív szerződés miatt maradt ki. Egyszerűen nem fértek bele a gyártási időbe. Néha a nyomdagép gyorsabb, mint a játékos felemelkedése.
Marvin Harrison Jr.
Az NFL-sztár ügye megmutatta, milyen komplikációkat okozhat, ha a csoportos játékoslicenc, az egyéni kereskedelmi megállapodás és az aláírásokra, kártyákra, valamint használt felszerelésekre vonatkozó kötelezettségek körül vita alakul ki. Ilyenkor a játékos megjelenése nemcsak marketingkérdés, hanem ügyvédek által kezelt szerződéses probléma.
Futball, egyetemi sport és a licencek labirintusa
Az amerikai profi ligák rendszere ehhez képest még viszonylag áttekinthető. A labdarúgásban egyetlen játékos több különböző jogi univerzumban is létezhet.
A klubja, a nemzeti bajnokság, a Bajnokok Ligája és a világbajnokság külön-külön licenctulajdonossal rendelkezhet. Ugyanarról a futballistáról az egyik kiadó készíthet klubmezes lapot, a másik válogatott kártyát, miközben egy harmadik egyéni szerződés alapján aláírt kártyát ad ki.
A FIFA például 2031-től hosszú távú, exkluzív gyűjtői megállapodást kötött a Fanaticsszal, miközben a korábbi világbajnoki ciklusokban a Panini rendelkezett a tradicionális matricás és kártyás jelenléttel. Egy globális szupersztár tehát ugyanaz az ember marad, a gyűjtői jogai mégis sorozatonként és eseményenként vándorolhatnak.
Az egyetemi sportokban további rétegként jelenik meg az iskola, a konferencia, az NCAA-esemény és a sportoló saját NIL-joga. Caitlin Clark, Angel Reese vagy Zach Edey kártyájához nem feltétlenül ugyanaz a megállapodás kell, mint a March Madness logójának használatához.
A teniszben, golfban vagy más egyéni sportokban még inkább előtérbe kerülhetnek a közvetlen játékosszerződések, valamint a versenyekhez, trófeákhoz, fotókhoz és szponzori megjelenésekhez tartozó jogok.
Mit nézzen a gyűjtő, mielőtt kimondja, hogy „kihagyták a legjobb játékost”?
Először érdemes különválasztani az alapsort, az inzertet, az au-s és a relikviás checklistet. Ha valaki az egyikből hiányzik, attól még a másikban szerepelhet.
Utána célszerű megnézni, van-e a játékosnak egyéni vagy exkluzív szerződése másik gyártóval. A Michael Jordan-, LeBron James-, Caitlin Clark- és Wembanyama-féle megállapodások alapjaiban alakíthatják át egy teljes termék névsorát.
Fontos a kiadvány témája és időzítése is. Egy tematikus inzertből indokolt lehet egy szupersztár kihagyása, egy szezon közben berobbanó rookie pedig egyszerűen lekésheti a gyártási határidőt.
Végül nem árt megnézni a redemptionlistákat sem. A játékos szerepelhet a kiadó terveiben, miközben a kész au-k még valahol egy sporttáskában, egy ügynök irodájában vagy egy futárszolgálat raktárában várják a sorsukat.
A checklist valójában a sportkártya-ipar röntgenképe
Egy inzertsor névsora sokkal többet mesél annál, hogy kik voltak az adott szezon legjobb játékosai. Megmutatja, melyik kiadónál vannak a legerősebb licencek, mely sportolók kötöttek egyéni megállapodást, kik hajlandók rendszeresen aláírni, mely újoncokat sikerült időben elcsípni, és milyen közönséget akar megszólítani a gyártó.
A legnagyobb név hiánya ezért nem feltétlenül baki. Lehet jogi kényszer, gyártási baleset, tematikus döntés vagy tudatos termékstratégia.
Sőt, olykor éppen a hiányzó sztár mondja el a legtöbbet az egész kiadványról.
Mert a sportkártyák világában nem mindig az a legérdekesebb kérdés, hogy ki került rá a kartonra. Hanem az, hogy kit nem engedtek oda – és miért.
Erről a témáról sokakkal beszélgettem már, ezért is szántam rá magamat, hogy utána megyek, amennyire lehet. Teszem hozzá, nagy gyártói szerződésekről tudunk, mert azok zömében kiderülnek, tehát Jordan Panini-s lapjait nem vártam sosem. Ettől függetlenül van amik számomra hiányoznak. Neked melyik lap hiányzik a kiadatlan kártyák listájából?
#TheCollectorsBest #TasnádiDávid
KIEGÉSZÍTÉS:
Kérdésként fogalmazódott meg (Kovács Béla részéről):
Szia, annak esetleg utánajártál már valamikor, hogy mi áll a háttérben akkor, ha egy checklistről nem jelent meg minden lap? Pl. A 2024-25 Hoops We got next insertsora 35 lapból áll a checklist szerint, de a 26-30 közöttieket nem lehet sehol sem fellelni, erős a gyanúnk egy másik gyűjtőtárssal, hogy ezeket nem gyártották le, így viszont van egy 5 lapos lyuk a számozásban. És ezek olyan nevek, pl Stephon Castle, Dalton Knecht, akik szerepelnek az adott termék másik insert sorában, tehát nem gondolnám, hogy valami jogi oka lenne.
Válaszom: A rendelkezésre álló adatok alapján pontosan öt kártyát nem adtak ki, annak ellenére, hogy szerepelnek a hivatalos checklisten. Nem egyszerűen ritkák: nagy valószínűséggel „checklist-only”, azaz fantomlapok. Ezeknek a lapoknak a holo változata sem került ki a piacra, szóval összesen 10 lap hiányzik ebből a sorból. Paninitől nem találtam hivatalos helyesbítést vagy magyarázatot, ezért a pontos ok nem bizonyítható/behatárolható. Arra viszont nagyon erős a bizonyíték, hogy ezek nem SSP-k és nem valamely ritka doboztípus exkluzív lapjai, hanem ténylegesen ki nem adott kártyák. Arra a meglátásra jutottam, hogy 1.) nyomdai – tehát gyártási hiba; 2.) grafikai leadási – tehát szakmai hiba; 3.) checklist-adatbázis – tehát adminisztrációs hiba lehet a háttérben. Ezeket erősítik a nemztetközi elemzők is. A jogi oldalak rendben voltak, az időzítés is pipa, hiszen minden játékosnak élő szerződése volt kb. 6-7 hónappal a kiadás előtt. A témakörbe is belefértek.
