2
0
Többször szembe jött mostanában az a teória, hogy egyre többen pénzmosásra használják a teljes mértékben szabályozatlan kártyapiacot, ezért gondoltam utána nézek vannak-e eljárások, vagy csak az internet népe fantáziája szabadult el. Egy szokatlanul drága kártya láttán könnyű arra gondolni, hogy megint meglendült a piac. Csakhogy az adásvétel mögött más pénzügyi érdek is feltételezhető. Egy amerikai, pénzmosási váddal is érintett ügyben például 383 bevizsgált Pokémon-kártyát foglaltak le. A dokumentált történetek megmutatják, miért érdemes ellenőrizni, mit mutathat egy eladási ár. Valós vagy kreált? Talán: Pénzmosás a kártyapiacon – amikor az ár nem a lapról szól
Képzeld el a helyzetet: böngészed az eladásokat, és felbukkan egy ismerős lap (még durvább esetben egy addig ismeretlen vagy „lesajnált” lap). A többi értékesített példányhoz képest feltűnően magas összeg szerepel mellette. Valaki már tovább is küldte a képernyőképet a csoportba, és jönnek a hozzászólások: „ennyit ér?”, „ez az új comp?”.
A comp az összehasonlításhoz használt korábbi eladás. Az eladó sokszor erre támaszkodik, amikor beárazza a saját lapját, vagy eldönti, mennyit ajánljon egy másnak egy lapjáért.
Most azonban álljunk meg egy pillanatra, és kételkedjünk kicsit. Tudjuk, mi történt a kártyával? Kifizették az összeget? Független volt egymástól a vevő és az eladó? Kizárólag a lapért fizettek, vagy valami mást is rendeztek közben?
Ezekre egy képernyőkép gyakran nem ad választ.
383 Pokémon-kártya egy büntetőügyben
A Ventura megyei ügyészség 2026. január 27-én olyan ügyről számolt be, amelyben a gyűjtőkártyák közvetlenül kapcsolódtak pénzmosási vádakhoz. Thomas James Syslo ellen más bűncselekmények mellett két rendbeli pénzmosás miatt is vádat emeltek.
Az ügyészség szerint Syslo nagy értékű Pokémon-kártyák vételével és eladásával leplezte, illetve kezelte a feltételezett drogkereskedelemből származó bevételeit. Egy 2023. szeptemberi házkutatáson 383, bevizsgált Pokémon-kártyát foglaltak le. A bíróságiközlemény körülbelül 130 ezer dollárra becsülte az összértéküket. Ez szakértői becslés volt, részben az aktuális eladási árakra alapozták.
A különbség lényeges: a januári közlemény vádemelésről szól, Syslo pedig ártatlannak vallotta magát. A kártyák szerepét az ügyészségi nyomozás tárja majd fel a tárgyalások során, addig meg csak egy tézis. A hír így is megmutatja, hogy a pénzmosás lehetősége hatósági ügyben is felmerült már gyűjtőkártyáknál.
A svéd rendőrség már alternatív valutáról beszél
2026. október 4-én a svéd rendőrség egy mölndali Pokémon-vásárhoz kapcsolódó intézkedésről adott tájékoztatást. A közlemény általánosságban arról is írt, hogy drága Pokémon-kártyákat bűnözők alternatív vagy feketepiaci valutaként, többek között pénzmosásra használnak. A rendőrség a könnyű szállíthatóságot és a határozatlan többnyire magas értéket is kiemelte.
A vásáron gyűjtői tárgyakat foglaltak le, mert nem volt igazolható, hogy törvényes forrásból származik-e az érintett értéktárgy. A bejelentés idején azonban nem volt konkrét bűncselekmény gyanúja, és senkit sem vettek őrizetbe. Az SVT helyszíni beszámolója ráerősített arra, hogy a legtöbb esetben feltételezéseken alapultak a lefoglalások.
Vagyis a rendőrség által jelzett általános kockázatot és az adott vásár eseményeit külön kell kezelni. A lefoglalásból önmagában nem következik, hogy azzal pénzmosást bizonyítottak volna.
Érdekesnek találod az anyagot? Akkor ne felejts el ajánlani engem azoknak, akik a gyűjtői hobbiban érdekeltek, de még nem tudnak mindent. A like-ok, megosztások, vélemények és a felületeim követése minimális erőfeszítés neked, nekem viszont jó visszajelzés. Köszönöm, hogy segíted a tevékenységem!
Ohtani pénzéből baseballkártyákat is vettek
A sportkártyáknál Shohei Ohtani korábbi tolmácsának története is példával szolgálhat. Ippei Mizuharát 2025. február 6-án 57 hónap börtönre ítélték banki csalás és hamis adóbevallás miatt. Közel 17 millió dollárt vont el jogosulatlanul a baseballsztár számlájáról. Ohtani egyik 1/1 lapjáról írtam korábban, ha érdekel olvasd el azt is.
Az amerikai igazságügyi minisztérium közleménye szerint 2024 januárja és márciusa között körülbelül 325 ezer dollárért vásárolt baseballkártyákat Ohtani pénzéből, internetes eladóktól, több esetben az eBay-en. A lapokat később saját hasznára akarta továbbértékesíteni, abból visszatéve a pénzt, azaz a baseball sztár pénzét használta jogtalanul, tőkeként a saját üzletéhez. Itt a 325 ezer dollár a vásárlások összege, nem a lefoglalt gyűjtemény becsértéke.
Mizuhara ítéletét sem szabad pénzmosási ítéletként kezelni. A dokumentált történet azt mutatja meg, hogyan került bűncselekménnyel megszerzett pénz a sportkártyák piacára. A bíróságiközlemény nem állítja, hogy az eladók tudtak a pénz eredetéről, vagy hogy összejátszottak a könyvelővel.
Amikor az aukciós ár tényleg mesterséges volt
Az árak manipulálására a Mastro Auctions ügye mutat egy bizonyított példát. William Mastro 2015 augusztusában húsz hónap börtönt kapott jutalámául. Az aukciósház vezetője és társai hamis licitekkel hajtották fel a tételek árát.
Ez a shill bidding: olyan megtévesztő licitálás, amelynek célja az ár felverése. A Mastro-ügyben a gyakorlat 2002 és 2009 között működött. Az ügyészségi közlemény szerint, ha a hamis licit lett a nyertes, az eladást törölték. Mastro azt is elismerte az eljárás során, hogy manipulált kártyákat, például megvágta egy T206 Honus Wagner-kártya széleit, majd ezt el is hallgatta az árverés során, ami szintén bűncselekmény.
A pénzmosás és az aukciós csalás különböző bűncselekmények. Egy gyűjtő számára azonban mindkettőnél fontos, hogy a nyilvánosság előtt látható adatok félrevezethetnek. Egy felhajtott licit vagy eltitkolt módosítás egészen más megvilágításba helyezi egy lap árat.
Miért kerülhetnek képbe az illegális piacon éppen a kártyák?
Egy értékes lap kis helyen elfér. Teljesen szabad áras. Bizonyos ritkaságokat hiába kutat a nemzetközi piac, ránézésre az áruk megítéléséhez komoly gyűjtői ismeret kell (tehát egy laikus ránézésre ritkán tudja jól belőni az árát). Az évjárat, a kiadás, az állapot és a minősítés mellett egy apró változatkülönbség is számíthat (most itt jegyezném meg, hogy sokszor a prizm változatok esetében nekem is utána kell járnom, hogy valójában melyik szórzós változat az amit a kezemben tartok).
A műtárgypiacról készült 2023-as FATF-jelentés hasonló pénzmosási kockázatokat tárgyal. A FATF a pénzmosás elleni nemzetközi ajánlásokat kidolgozó szervezet. Jelentésében szerepel a nehezen megítélhető ár, a túl- vagy alulárazás és a színlelt adásvétel is.
A kártyákra vonatkozó felismerés indokolt lehet mindenki számára, de a felismerésből nem következik, hogy a sportkártyapiac egészét ellepte már ez a jelenség. A bemutatott ügyek alapján a lehetőséget és a kockázatot észrevehetjük vagy feltételezhetjük, de az elterjedtségét nem tudjuk megállapítani.
Pénzmosás, ármanipuláció vagy egy tartozás rendezése?
A pénzmosás középpontjában bűncselekményből származó vagyon áll, amelynek eredetét próbálják leplezni. Ehhez nem szükséges, hogy egy kártyát feltűnően magas áron adjanak el, simán lehet nagyobb kártyaszám is, akár több tranzakcióval. A pénz eredetének elfedése és a tranzakció célja fontosabb kérdés, mint az, hogy valóban mennyit ér az adott lap vagy lot.
Az ármanipulációnál a jövőbeli vevők megtévesztése a lényeg: mesterségesen felhajtott licitek vagy színlelt ügyletek teremthetnek nagyobb keresletet (a lemaradok a birtoklásról érzetet kihasználva) és alátámasztják a magasabb ár látszatát.
És ott van a felvetés harmadik része: egy adásvétellel más pénzügyi kapcsolatot, például tartozást is rendezhetnek. Egy kártya átadása tartozás fejében önmagában nem bizonyít sem pénzmosást, sem más bűncselekményt. A valódi kérdés a tényleges háttér. Miért kapta azt ingyen a „vevő”, miért fizetett keveset egy keresett kártyáért vagy éppen sokat egy common lapért. Illetve mi volt az előzmény, ami ehhez a cselekdethez vezetett, mert sokszor már korábban elkövetett bűncselekményt lepleznek egy ilyen lépéssel.
Az eléprhető források nem dokumentálnak olyan konkrét sportkártyás ügyet, amelyben egy túlárazott vétellel bizonyítottan magántartozást rendeztek. Olyanról viszont lehetett hallani, hogy felgyülemlett szerencsejáték tartozást kártyával rendezett pár illető.
A pénz pedig attól sem tűnik el, hogy kártyát vesznek belőle. Más formában vagy más embernél lehet jelen. Az adásvételről készített papír önmagában nem változtatja meg a vagyon eredetét, de könnyedén lekövethetetlen áttéteket eredményezhetnek. A furfang tehát elengedhetetlen eszköz ezen a piacon is.
A magas ár és a megismételhető ár két külön dolog
Van teljesen hétköznapi magyarázat egy kiugró eladásra. Valakinek az utolsó hiányzó lap kell a sorába. Különösen tetszik neki a példány, vagy régóta vár egy ilyen állapotú darabra. Előfordulhat egyszerű túlfizetés is. Velem is többször előfordult, hogy egy nagyon keresett lapért hajlandó voltam irreális árat is adni, csak hogy végre kipipálhassam.
A „valódi értéket” ezért sokszor pontosabb ársávként elképzelni. Egyetlen vevő irreális vagy érzelmekkel fűtött döntése ritkán irányadó, hiszen kétlem, hogy a következő vevő is ugyanannyit adna azért a lapért.
Gyűjtőként azt a kockázatot kell kiszűrni, hogy egy más célból vagy mesterségesen felpumpált árhoz igazítsd a saját ajánlatodat.
Egy eladás vizsgálatakor ezért a pénzmosás bizonyítása helyett először azt érdemes tisztázni, mennyire használható az adat összehasonlításra. Keress több referenciaárat, és azokból következtess.
Mit nézz meg, mielőtt elfogadod az új compot?
Ugyanazokat a változatot hasonlítsd össze. Egyezzen az évjárat, a kiadás és a kártyaszám. A parallel változat, a sorszámozás, az állapot és a gradingcég minősítése is számít. Két, azonos játékost ábrázoló lap még nem feltétlenül jó összehasonlítás.
Nézd meg, milyen összegről beszélünk. A hirdetési ár az eladó elvárása, tehát az éppen meghírdetett eBay aukció vagy eladásra kínált termék még csak ábránd az eladás lezárásáig. Az aukciós leütéshez, vevői jutalék is társulhat. Egy elfogadott ajánlat pedig eltérhet az eredeti kínálati ártól (best offer). Vannak olyan appok, és oldalak, amin nyomon követhető a tényleges eladási ár, hiszen a „best offer”-ek esetén az eBay nem listázza a tényleges eladási árat.
Keress több összehasonlítható eladást. Egyetlen kiugró eredmény helyett több eladást nézz, az eladások dátuma és a kiugró árak kizárása segíthet. Ha ugyanaz a sorszámozott vagy ugyanazzal a tanúsítványszámmal ellátott lap rövid időn belül újra felbukkan, nézd meg az előzményeket. Persze ettől még lehet szabályos továbbértékesítés vagy meghiúsult korábbi üzlet, de legyen gyanús a történet.
A tokot is ellenőrizd. A bevizsgáló cégek ide értve a PSA maga is figyelmeztet arra, hogy egy tanúsítványszám adatbázisbeli ellenőrzése nem zár ki minden kockázatot: valódi számot hamis címkén is felhasználhatnak. Az ellenőrzés hasznos, de az eladó és a konkrét példány teljes vizsgálatát komolyan kell venni. Manapság már fillérekből hozzáférhető PSA tok, és slap-et is könnyű hamisítani.
Szerkesztői vélemény: az árreferenciáinkkal kezdjük
Véleményem szerint a gyűjtő számára a legfontosabb infó az, hogy gondosabban válassza ki, mely eladásokhoz igazodik (mit hisz igaznak el). A bemutatott ügyek indokolják ezt az óvatosságot, de nem adnak alapot arra, hogy minden szokatlan árat bűncselekménynek tekintsünk.
Visszatérve a csoportban körbeküldött képernyőképhez: lehet, hogy valóban új árszintet látsz. Lehet, hogy egy különösen elszánt gyűjtő fizetett többet. És lehet, hogy az eredmény mögött valami egészen más áll.
Én arra szoktam figyelni árazásnál, hogy a kiugróan alacsony és kiugróan magas árat kizárom, és a maradék alapnák húzok egy átlagot.
Mielőtt ennyire árazod a saját lapodat, érdemes kideríteni, mit bizonyít az a szám.
#TheCollectorsBest #TasnádiDávid
