3
0
1996-ban az Upper Deck arra kérte a gyűjtőket, hogy fizessenek 3,49 dollárt egy olyan csomagért, amelyben mindössze egyetlen kártya lapult. Nem aláírt, nem garantált ritkaság, nem mezdarabos: egy stancolt, vastag, hologramos lap. Az SPx azonban éppen ezzel előzte meg a korát – eltüntette a határt az alapkártya és az insert között, majd néhány év alatt a sorszámozott lapok, relikviák és újonc-aláírtak egyik legismertebb prémium márkájává alakult.
Képzeljük el a jelenetet 1996-ból. A kártyaboltban egymás mellett sorakoznak a hagyományos csomagok, bennük több lappal, megszokott méretben és viszonylag kiszámítható tartalommal. Mellettük megjelenik valami egészen más.
Egy csomag, egyetlen kártya. 3,49 dollár.
Ma talán nem tűnik drámai összegnek, de az akkori hobbi környezetében merész ajánlat volt: a vásárló nem egy marék kártyát kapott, hanem egyetlen tárgyat, amelynek már az alapkártya szintjén is különlegesnek kellett látszania.
Ez volt az SPx.
Az SP jelentését még az Upper Deck sem magyarázta meg
Kezdjük azzal, amiről meglepően nehéz biztosat állítani: mit jelent maga a név?
Az SP már 1993-ban létezett az Upper Deck prémium termékcsaládjaként. A gyűjtői közösség az évek során több feloldást is társított hozzá: Special Production, Short Print, Super Premium. Csakhogy nincs olyan könnyen visszakereshető, hiteles Upper Deck-forrás, amely ezek valamelyikét hivatalos megfejtésként rögzítené.
Az SPx esetében már biztosabb talajon járunk. Az 1996-os terméket az „SP to the X Degree” szlogennel vezették be. Magyarul ezt leginkább úgy lehetne visszaadni, hogy „SP az x-edik hatványon”.
Az „x” tehát nem feltétlenül egy külön szó rövidítése volt. Sokkal inkább azt üzente, hogy az Upper Deck fogta az SP prémium jellegét, majd még magasabb fokozatra kapcsolta. Több technológia, feltűnőbb megjelenés, kevesebb kártya és magasabb darabár.
Szerkesztői olvasatomban az SPx név egyik erőssége éppen ez volt: nem magyarázott túl semmit. Úgy hangzott, mint egy új sportautó, egy titkos katonai fejlesztés vagy a kilencvenes évek legdrágább videokártyája. Rövid volt, futurisztikus és azonnal megkülönböztethető.
Pontosan úgy viselkedett, ahogy maga a termék.
Nem insertet kellett húzni – az egész alapsor insertnek nézett ki
Az Upper Deck számára a hologram nem 1996-ban vált elérhetővé. A technológia már az 1989-es első baseballsorozat hátoldalán megjelent, kis hologramos eredetiségjelző, amely a hamisítás elleni védelem része volt. A technológia tehát eleve benne volt a vállalat életében.
Az SPx ezt a kis biztonsági elemet nagyította fel főszereplővé.
Az első, 1996-os baseballkiadás 60 lapos volt. Minden kártya:
- 32 pontos, a szokásosnál vastagabb kartonra készült;
- stancolt, vagyis nem hagyományos téglalap alakú volt;
- az Upper Deck Holoview technológiáját használta;
- egyetlen lapos csomagban került forgalomba;
- úgynevezett „insert quality”, vagyis insertminőségű megjelenést kapott.
Ez volt a valódi újítás. Nem önmagában a hologram, nem önmagában a stancolás, és még csak nem is az egykártyás csomag. Hanem az, hogy az Upper Deck ezekből egységes termékkoncepciót készített.
A korabeli gyűjtő addig jellemzően kinyitott egy csomagot, átlapozta az alapkártyákat, és kereste köztük a különleges betétlapot. Az SPx-nél ezt a hierarchiát fordították meg: maga az alapsor nézett ki úgy, mintha minden egyes lap egy nehezebben húzható insert lenne.
A csomagolás pedig pszichológiailag is átírta a bontást. Egyetlen kártyánál nincs töltelék, nincs lassú lapozás, nincs „majd a következő lesz a hit”. A csomag felnyitása után azonnal kiderült, melyik játékost kaptuk.
Az SPx nem mennyiséget árult. Pillanatot árult.
Érdekesnek találod az anyagot? Akkor ne felejts el ajánlani engem azoknak, akik a gyűjtői hobbiban érdekeltek, de még nem tudnak mindent. A like-ok, megosztások, vélemények és a felületeim követése minimális erőfeszítés neked, nekem viszont jó visszajelzés. Köszönöm, hogy segíted a tevékenységem!
Öt sportágban villant fel ugyanaz a jövőkép
Az SPx 1996-ban nem állt meg baseballos kísérletezésnél. Az Upper Deck ugyanazt a futurisztikus formulát több fontos licencére is ráépítette.
A márka első hullámában megjelent:
- baseballban az 1996 SPx Baseball;
- amerikai futballban az 1996 SPx Football;
- kosárlabdában az 1996 SPx Basketball;
- jégkorongban az 1996–97 SPx Hockey;
- autósportban az 1996 SPx Racing.
A pontos megjelenési sorrendet korabeli, nyilvánosan elérhető Upper Deck-bejelentések hiányában nem érdemes találgatni. A fennmaradt katalógusok és checklistadatbázisok viszont egyértelműen igazolják, hogy az SPx már az indulás évében több sportágas márkacsaláddá vált.
A méret sportáganként változott. A baseball 60 lapot kapott, míg a football, a hockey és a basketball első alapsora 50 lap körül mozgott. Az autóversenyzés 25 lapos SPx-szettje Dale Earnhardt, Jeff Gordon és a korszak más nagy NASCAR-nevei köré épült.
A recept viszont közös maradt: kis checklist, sztárközpontú válogatás, erős hologramos felület, stancolt forma és prémium csomagélmény.
Kosárlabdában különösen jól működött a látvány. Michael Jordan, Penny Hardaway, Shaquille O’Neal vagy Grant Hill Holoview-portréja nem egyszerű fényes effektként jelent meg. A játékos arca a kártya mozgatásakor szinte életre kelt. A kor technológiai nyelvén ez közel állt ahhoz, amit ma egy mozgó digitális párhuzamtól várnánk.
Az 1996-os kosárlabda-SPx-et az első teljesen hologramos, teljesen stancolt prémium basketball-alapsorozatként tartják nyilván. Ez pontosan megmutatja, miért számított másnak: a technológia nem egy ritka mellékszál volt, hanem az egész termék alapja.
Egy doboz sem adott teljes sort
Az első baseball-SPx 24 csomagot tartalmazó dobozokban került forgalomba, miközben az alapsor 60 lapból állt. Mivel egy csomagban egyetlen kártya volt, még tökéletesen ismétlésmentes bontással sem lehetett egy dobozból összerakni a teljes szettet.
Ehhez jöttek a párhuzamok és az insertek.
Az arany párhuzam átlagosan minden hetedik csomagban jelent meg. A tízlapos Bound for Glory sorozat 1:24 csomagos előfordulást kapott, tehát átlagosan egy jutott belőle dobozonként. A Ken Griffey Jr. Commemorative lap 1:75, a Mike Piazza Tribute 1:95 csomagos aránnyal érkezett.
A két aláírt változat – Griffey és Piazza autogramja – egyaránt 1:2000 csomagos eséllyel szerepelt. A Piazza-verzió ráadásul a játékos első, csomagból húzható hitelesített autogramjaként van számon tartva.
Az SPx így egyszerre működött kis alapsorként és nehéz szettépítő kihívásként. Kevés lapból állt, mégsem lehetett gyorsan befejezni. Az egykártyás csomag pedig minden párhuzamot és insertet látványos eseménnyé tett.
1997-ben háromszorosára nőtt a csomag – és véget ért egy korszak
Az Upper Deck a második évre felismerte, hogy az egyetlen lapos csomag figyelemfelkeltő, de szettépítéshez kegyetlenül lassú. Az 1997-es baseball-SPx ezért már három kártyát adott csomagonként.
A doboz 18 csomagot tartalmazott, a javasolt fogyasztói ár pedig csomagonként 5,99 dollár volt.
A termék közben valóságos párhuzamos színlétrát épített:
- Steel – 1:2 csomag;
- Bronze – 1:4;
- Silver – 1:7;
- Gold – 1:17;
- Grand Finale – bejelentetten 50 példány játékosonként.
Mai szemmel ez nem tűnik extrém rainbow-nak. 1997-ben azonban már előrevetítette a modern prémium kártyák egyik alapmechanizmusát: ugyanaz a kép és forma több, egyre ritkább kivitelben.
A Grand Finale különösen érdekes. Az Upper Deck 50 példányos gyártást közölt róla, de a kártyákra nem került egyedi sorszám. A print run tehát bejelentett példányszám volt, nem pedig fizikailag ellenőrizhető „01/50” jelölés.
A név sem volt véletlen. Az Upper Deck előzetesen jelezte, hogy az 1997-es SPx lesz az utolsó baseballkiadás valódi Holoview technológiával. A Grand Finale egyszerre volt ritka párhuzam és búcsúüzenet.
Az SPx mindössze két év után elengedte azt a technológiát, amely ismertté tette.
A hologram eltűnt, de megszületett a Finite
Egy kevésbé karakteres márka talán itt véget is ért volna. Az SPx azonban nem egyetlen technológiához, hanem a „több mint hétköznapi alapkártya” gondolatához kötötte magát.
1998-ban megérkezett az SPx Finite.
A név ezúttal nem ködösített. A finite jelentése véges, korlátozott. A 360 lapos baseballkiadás minden egyes kártyája sorszámozott volt. Nemcsak az újoncok, nemcsak az insertek és nemcsak egy ritka párhuzam: az egész alapsor.
Az egyes csoportok eltérő példányszámot kaptak:
- a Commons lapok 9000 példányig;
- a Star Focus és Power Passion kártyák 7000-ig;
- a Youth Movement lapok 5000-ig;
- a Power Explosion és Tradewinds csoportok 4000-ig;
- a Heroes of the Game és Cornerstones of the Game lapok 2000-ig készültek.
Mai szemmel egy 9000 példányos lap nem hangzik ritkának. A jelentősége azonban nem feltétlenül a kis szám, hanem az ellenőrizhető korlát volt. A gyártó nem azt üzente, hogy „limitált”, hanem minden lapon megmutatta, hol helyezkedik el az adott példány a teljes mennyiségben.
Ezzel az SPx a hologramos látványosságból a dokumentált ritkaság felé fordult. A gyűjtő már nemcsak azt látta, hogy különleges felületű kártyát húzott, hanem számot is kapott arról, mennyi létezhet belőle.
A következő évtized egyik legfontosabb hobbinyelvévé éppen ez vált: nem elég, hogy egy lap ritkának néz ki – legyen ráírva is, hány készült belőle.
A kártya többé nemcsak kép volt, hanem tárgy is
Az SPx következő nagy átalakulását a memorabilia-kártyák hozták el.
Az Upper Deck 1997-ben, basketballtermékben már piacra dobott mérkőzésen használt mezből származó darabot tartalmazó Game Jersey lapokat. A kilencvenes évek végére a kártyagyártók megértették, hogy a gyűjtő nemcsak a játékos képét szeretné birtokolni: valamilyen fizikai kapcsolatot akar a sportolóval és a sporttörténettel.
Az 1999-es baseball-SPx-ben megjelent a nyolclapos Winning Materials sorozat, átlagosan 1:251 csomagos előfordulással. A termékben helyet kapott egy 350 példányos Willie Mays A Piece of History relikvialap, valamint annak 24 példányos, aláírt változata is. Az újonc- és prospectlapokat közben 1999 példányra sorszámozták, J. D. Drew és Gabe Kapler pedig a teljes, 1999 darabos saját sorozatát aláírta.
A márka innentől már nem pusztán vizuális prémiumtermék volt. Az SPx egyre inkább a modern „hit” három fő kategóriáját egyesítette:
- sorszámozott lap;
- játékos által aláírt kártya;
- mez-, ütő-, labda- vagy más relikviadarabot tartalmazó memorabilia-lap.
Ez az átalakulás 2001-re vált igazán látványossá. A baseballkiadás alapsorának végén Rookie Jersey és Autographed Rookie Jersey kártyák szerepeltek. Egy hobbydoboz átlagosan egy Rookie Jersey és egy Winning Materials lapot adott. A Winning Materials családban ütő–mez, labda–bázis, dupla és tripla mez-, illetve bázisdarabos kombinációk is megjelentek.
Egy 2001-es gyűjtő ugyanazzal az SPx felirattal találkozott, mint öt évvel korábban, de a termék ígérete már teljesen más volt. 1996-ban a technológiai látványért fizetett. 2001-ben már egy újonc aláírását vagy a sporthoz fizikailag kapcsolódó anyagdarabot üldözött.
Az SPx újonclapból trófeát csinált
A 2000-es években az SPx egyik legfontosabb szerepe az lett, hogy a rookie cardot egyszerű alapkártyából prémium találattá alakítsa.
A korai SPx még kis, sztárközpontú checklisttel dolgozott, ezért nem mindig adott komoly újoncfelhozatalt. A Finite és az azt követő termékek azonban már külön blokkokat, rövidebb példányszámot, autogramot, mezbetétet vagy ezek kombinációját rendelték a legfontosabb elsőéves játékosokhoz.
Ez különösen jól működött az NFL-ben és az NBA-ben, ahol az újonc-autogramok és rookie jersey lapok gyorsan a termék fő vonzerejévé váltak. Az SPx neve már nem egy konkrét kártyadizájnt jelentett, hanem egy pozíciót az Upper Deck kínálatában: drágább, kisebb mennyiségű, több sorszámozott és „hit” jellegű tartalommal rendelkező kiadást.
Ennek volt egy következménye is. Az SPx fokozatosan elveszítette azt az egységes vizuális identitást, amely 1996-ban azonnal felismerhetővé tette. A hologramos, stancolt első szériát szinte lehetetlen összekeverni mással. Sok későbbi SPx-kiadás viszont már inkább a tartalom – autogram, patch, sorszámozott rookie – miatt volt SPx, nem egy minden évben visszatérő forma miatt.
Szerkesztői véleményem szerint ez egyszerre mentette meg és gyengítette meg a márkát. Megmentette, mert alkalmazkodni tudott a piachoz. Gyengítette, mert az SPx név mögött idővel nem maradt egyetlen, mindenki által azonnal felismerhető kártyatípus.
A licencek elfogytak, a jégkorong maradt
Az SPx hosszú éveken keresztül jelen volt baseballban, basketballban, amerikai futballban és jégkorongban. A 2000-es évek végének licencváltozásai azonban alapjaiban rajzolták át az Upper Deck lehetőségeit.
A Panini a 2009–10-es szezontól kizárólagos NBA-kártyalicencet kapott, így a 2008–09 SPx lett a klasszikus, teljes NBA-licences sorozat utolsó évjárata.
Baseballban az MLB 2009-ben a Toppsnak adott kizárólagos ligalicencet. Az Upper Deck 2010-es MLB-védjegyvitája után a cég már nem készíthetett új, csapatneveket és ligajelzéseket használó baseballtermékeket. A BaseballCardPedia SPx-indexe 1996-tól 2010-ig követi a baseballágat.
Az NFL-lel sem született új megállapodás 2010-re. Az Upper Deck abban az évben még egyetemi tematikával készített SPx Footballt, de NFL-csapatjelzések nélkül.
A korábban több sportágat összekötő SPx így fokozatosan visszaszorult arra a területre, ahol az Upper Deck hosszú távon is meghatározó maradt: a jégkorongra.
És itt nem egyszerűen életben maradt. Az SPx az Upper Deck egyik stabil NHL-termékévé vált.
A mai SPx már visszanéz 1996-ra
A jelenlegi SPx Hockey egészen más termék, mint az egykártyás 1996-os kiadás. A kapcsolat mégsem szakadt meg teljesen.
A 2025–26 SPx Hockey hivatalos Upper Deck-termékoldala 165 lapos alapsort sorol fel: 100 veteránt, 50 újoncot és 15 Rookie Hologram lapot. Megtalálható benne a Finite, a Bound for Glory és a Holoview F/X elnevezés, valamint PETG-re vagy szimulált hologramos hordozóra készült kártyák is.
Vagyis a modern termék egyszerre idézi fel az SPx történetének három korszakát:
- a Holoview az 1996-os hologramos kezdetet;
- a Bound for Glory az első év insertjeit;
- a Finite az 1998-ban központi elemmé tett sorszámozást.
A 2025–26-os kiadás már három, egyenként nyolclapos csomagot ad dobozonként. Ez szinte ironikus fordulat ahhoz képest, hogy az SPx eredetileg azzal sokkolta a piacot: egy csomagban csak egy kártya van.
A név más sportágakban sem tűnt el teljesen. A 2024-es Upper Deck Portfolio Golf például SPx és SPx Finite betétsorokat is tartalmazott, köztük 699 példányra sorszámozott lapokkal. Ez azonban nem a régi értelemben vett önálló SPx Golf-termék volt, hanem a márka örökségének beépítése egy nagyobb golfkiadásba.
Az SPx tehát ma már nem öt sportágon átívelő, egységes termékcsalád. Inkább olyan archívum, amelyből az Upper Deck újra és újra előveszi a legerősebb neveket és ötleteket.
Nem minden régi SPx ritka – de szinte mindegyik felismerhető
A korai SPx-lapoknál fontos elválasztani egymástól a látványt, a ritkaságot és a piaci értéket.
Egy 1996-os hologramos alapkártya különlegesnek néz ki, de ettől még nem feltétlenül ritka vagy drága. Az első SPx-termékek értékét erősen befolyásolja:
- a játékos;
- az alapsor, párhuzam vagy insert státusz;
- a dokumentált előfordulási arány;
- a sorszámozás;
- az autogram jelenléte;
- a hologramos felület és a stancolt szélek állapota;
- a grading során kapott minősítés.
A forma önmagában is okozhat állapotproblémákat. A sok sarokkal és bemetszéssel rendelkező stancolt perem több sérülési pontot kínál, a nagy hologramos felület pedig könnyen láttatja a karcokat és más felületi hibákat. Emiatt egy első pillantásra szép példány minősítése elmaradhat attól, amit egy hagyományos kártyánál várnánk.
A legfontosabb örökség azonban nem feltétlenül az árlistán található.
Az SPx 1996-ban azt mondta: az alapkártyának sem kell hétköznapinak lennie.
1998-ban hozzátette: a ritkaság legyen számmal is igazolható.
A következő években pedig azt üzente: az újonc, az autogram és a játékban használt relikvia ugyanannak a prémium élménynek a része lehet.
A modern hobbi ma nagyrészt ezekre az alapelvekre épül. Vastag karton, technológiai felület, alacsony lapszámú csomag, sorszámozott rainbow, rookie autograph, patch és dobozonként ígért találatok – mindennapos kifejezések lettek.
Az SPx nem mindegyiket találta fel. Viszont az elsők között csomagolta őket olyan márkává, amely folyamatosan azt ígérte: ez több lesz, mint egy átlagos kártya.
Az SPx történetének idővonala
1993 – Megszületik az SP: Az Upper Deck baseballban és amerikai futballban elindítja prémium SP termékcsaládját. Az „SP” hivatalos feloldása nem dokumentált egyértelműen.
1995–96 – A Holoview főpróbája: Az SP Premium Collection basketballkiadásban már megjelennek Holoview és Holoview Special FX kártyák. A technológia előkészíti az SPx látványvilágát.
1996 – Elindul az SPx: Baseballban, basketballban, amerikai futballban, jégkorongban és autóversenyzésben is megjelenik. A lapok hologramosak, stancoltak és insertminőségűek. A baseballcsomag egyetlen kártyát tartalmaz, 3,49 dolláros ajánlott áron.
1997 – Megjelenik a párhuzamos létra: Steel, Bronze, Silver, Gold és Grand Finale változatok érkeznek. A baseballcsomag már három lapot tartalmaz. Ez az utolsó baseball-SPx valódi Holoview technológiával.
1998 – SPx Finite: A hologram helyére a dokumentált példányszám kerül. A 360 lapos baseballalapsor minden kártyája sorszámozott.
1999 – Winning Materials: A memorabilia-kártyák és az aláírt, sorszámozott újonclapok egyre fontosabbá válnak az SPx-ben.
2001 – Rookie Jersey korszak: A mezbetétes és autogramos újonckártyák már az alapsor szerkezetébe kerülnek. A Winning Materials többféle dupla és tripla relikviakombinációval bővül.
2000-es évek – Többsportos prémium márka: Az SPx baseballban, basketballban, footballban és hockeyban is a sorszámozott újoncok, autogramok és memorabilia-lapok egyik otthona.
2009–10 – Licencfordulat: Az NBA kizárólagos joga a Paninihez, az MLB-é a Toppshoz kerül, az Upper Deck pedig az NFL-lel sem hosszabbít. Az SPx többsportos jelenléte megszűnik.
2010-es és 2020-as évek – A hockey viszi tovább a nevet: Az SPx önálló termékként elsősorban az Upper Deck NHL-kínálatában marad életben. Fellángolásként visszetért a kosárlabdában is (2014-15), de NBA licenc hiányában egyetemi képekkel dolgozott, és nem érte el az elvárt sikert.
2024 – Visszatérés a golfba: Az SPx és SPx Finite név betétsorokként jelenik meg az Upper Deck Portfolio Golf termékben.
2025–26 – Tudatos nosztalgia: A modern SPx Hockey újra használja a Holoview F/X, Bound for Glory és Finite neveket, közvetlenül visszanyúlva az 1996–98 közötti korszakhoz.
Három kérdés ami talán mindenkit foglalkoztat. Tedd fel magadnak, és ha érdekesnek találod a válaszaidat, oszd meg velünk is. Neked melyik SPx a kedvenced: a hologramos kezdet, a Finite vagy a memorabiliás-évek? Bontanál ma olyan csomagot, amelyben 24 átlagos lap helyett csak egyetlen kártya van? Melyik sportág SPx-lapjai maradtak szerinted a leginkább alulértékeltek?
#TheCollectorsBest #TasnádiDávid
