28
0
A legtöbb csapatsportban, így az NBA-ben is vannak játékosok, akik szinte folyamatos mozgásban vannak, tehát csapatról-csapatra mennek. Több innováció mellett ezeknek a mozgásoknak is a megjelenítésére szánta el magát az egyik közkedvelt Panini kiadvány a Gold Standard széria. A meglepő talán az volt, hogy hogyan, és hogy hol?
A 2012-13 kiadványnak az alapsora is számozott volt (pontosan 349-ig), de némi rafináltságot rejtett, amivel az elején a gyűjtők sem tudtak mit kezdeni. Az alapsor papíron 225 játékosból áll, ám a valóságban 250 darabos az alapsor. Hogyan lehet ez?
Adott a 225 játékos, de vannak, akikről több kártyát adtak ki azonos sorszámmal. Pontosan hét játékos volt ilyen, akinek a lapjaiból több verzió is a csomagokba került, ahol bemutatták az addigi csapatait a kiemelt játékosnak.
2012-13 Panini Gold Standard #2 Steve Nash (4 verzió) Los Angeles Lakers, Dallas Mavericks és kétféle Phoenix Suns; 2012-13 Panini Gold Standard #18 Grant Hill (4 verzió) Los Angeles Clippers, Detroit Pistons, Orlando Magic, Phoenix Suns; 2012-13 Panini Gold Standard #24 Vince Carter (5 verzió) Toronto Raptors, New Jersey Nets, Orlando Magic, Phoenix Suns, Dallas Mavericks; 2012-13 Panini Gold Standard #46 Jason Kidd (5 verzió) New York Knicks, Dallas Mavericks, New Jersey Nets, Phoenix Suns; 2012-13 Panini Gold Standard #146 Rasheed Wallace (6 verzió) New York Knicks, Atlanta Hawks, Boston Celtics, Detroit Pistons, Portland Trail Blazers, Washington Bullets; 2012-13 Panini Gold Standard #204 Anfernee Hardaway (4 verzió) Orlando Magic, Miami Heat, New York Knicks, Phoenix Suns; 2012-13 Panini Gold Standard #209 Shawn Kemp (4 verzió) Seattle Supersonics, Cleveland Cavaliers, Orlando Magic, Portland Trail Blazers.
Említettem már, hogy 349-ig voltak számozva a lapok, és ezek csinálták a legtöbb fejtörést a gyűjtőknek, mert folyamatosan ugyanaz a kérdés került elő. Mindből 349 van, vagy egy játékosból összesen 349 van? Az utóbbi lett a válasz, viszont a mai napig csak találgatások vannak az arányokról.
Sok fórumon próbáltam utána nézni, de a leghihetőbb verzió az volt (az eddig látott sorszámok alapján), hogy minél többet volt pályán valaki az adott klub mezében, annál nagyobb mértékben kaptak helyet a lapjai a 349 lap között… Megpróbálom szemléltetni ezt. Én ugye Vince Carter-t gyűjtők, de a következő kép nem az én gyűjteményemből van, hanem egy lengyel „kollégám”-éból.
A képen látható mind az 5 verziója a 24-es sorszámú Vince Carter alapkártyának. A Toronto (001-125) és a New Jersey (126-250) esetén kb. 125-125 példányt gyárthattak, aztán jött az Orlando kb. 45 db (251-295), utána a Phoenix (296-330) kb. 35 db és a sort zárta a Dallas (331-349) kb. 19 db. A platina (/10) és a black (1/1) verziót nem érintette ez a variálás (ott csak a Dallas Mezes lapját adták ki), de a printing plate esetében mindegyik kártyáról adtak ki négy-négy színkivonatnyi 1/1-et.
Szerintem maga az elképzelés zseniális volt, bár ha ezt minden játékossal megtették volna, akkor lett volna igazán ütős. Úgy emlékszem, hogy az aranytömbre hajazó doboz régen sem volt olcsó (80 000 Ft környéke rémlik), de most már 2000$ (kb. 600 000 Ft) körül kapható, ami óriási rizikó, ahhoz képest, hogy milyen „silány tartalmú” dobozokat is bontottunk belőle…
Érdekesnek találtad az anyagot? Akkor köves minket a felületeinken, hogy további tartalmak mielőbb eljussanak hozzád. Illetve kérünk oszd meg tartalmainkat, hogy többeket elérhessen.
Facebook: https://www.facebook.com/TheCollectorsBest
Instagram: https://www.instagram.com/thecollectorsbest/
YouTube: The Collectors Best YT
Twitter: The Collectors Best
e-mail: thecollectorsbest@gmail.com
