A számozásos korszak csúcslapjai a 1/1 avagy a Panininél „One of One” számozású kártyák. Ezekből csak egyetlen egy készül (legalábbis elvben, „papíron”). Ezek nélkül nélkül egyetlen szivárvány sem lehet teljes, hiszen… ismétlem: az ígéret szerint csupán egyetlen egy darab készül belőlük. Nyilván ezek a legértékesebbek is, szóval a gyártóknak, ha valamire, hát ezekre kellene a legjobban odafigyelniük.
Nem kezdek bele egy háromkötetesbe arról, hogyan kezdték a kártyagyártók számozni az egyes színváltozatokat, legyen elég annyi, hogy a modern sorozatok már ilyenek. Ennek az egyetlen értelme a bizonyosság, hogy az adott színváltozatból pont annyi készült, amennyi rá van írva (illetve egy jó ideje már pecsételve). Azért van a baloldalon is számozva (hogy az adott kártya az adott színváltozat teljes mennyiségen belül hányadik), hogy még inkább biztos lehessen benne a gyűjtő, hogy ami a kezében van, az teljesen egyedi, hiszen ha azonos előfordulásúból létezik több is, de teljesen azonos számozásúból nem.
Illetve ez sem teljesen pontos, mivel olykor megcsúszik az a bizonyos számozógép a gyártósoron, de most őszintén, pont elbírja a piac, ha egy /299-es vagy /199-es kártyából egyetlen darabbal több készül.
• • • • • • • • • • • • • • •
A számozásos korszak csúcslapjai az 1/1 avagy a Panininél „One of One” számozású kártyák. Ezekből csak egyetlen egy készül (legalábbis elvben, „papíron”). Ezek nélkül egyetlen szivárvány sem lehet teljes, hiszen… ismétlem: az ígéret szerint csupán egyetlen egy darab készül belőlük. Nyilván ezek a legértékesebbek is, szóval a gyártóknak, ha valamire, hát ezekre kellene a legjobban odafigyelniük.
Jó, hát szegényeknek tényleg annyi dolguk, van, hát miért vagyunk telhetetlenek, ha ezekbe is hiba csúszik? Biztos rossz jegyet hozott a suliból az ezek ellenőrzésére kirendelt munkatárs gyereke, vagy csalja az asszony, vagy egyszerűen csak túl sokat ebédelt és úgy szorítja a nadrág, hogy alig kap benne levegőt. Legyünk már megértőek.
Illetve egy jó nagy adag tejfölös túrót. Ezeket a sorozatokat ugyanis nem ingyen osztogatják, annyi pénzért, amennyibe kerülnek, elvárható, hogy legalább ebbe, a tulajdonképpen legfontosabb ígéretbe ne csússzon hiba.
Lássunk először pár olyan esetet, amikor elkerülhető, de – ne kerteljünk –, helyenként cikis hibák csúsztak az 1/1-ekbe. Olyanok, amik azért hozzáértő ellenőrzéssel kiszűrhetők lettek volna:
• • • • • • • • • • • • • • •
Végül pedig következzen egy csokorra való olyan 1/1-ekből, amelyek… Nos… Mit kerteljek! Amelyek a képek tanúsága szerint nem is azok, hiszen az ígéret ezek esetében nem teljesült, mert ki tudja, miért: bizony nem csak egyetlen egy darab, hanem több is készült belőlük!
Tanulság? Az nincs. Azokat a közhelyeket leszámítva, hogy semmi sem biztos, és tartsátok nyitva a szemeteket. A sportkártya-gyártókat ugyanis nem ellenőrzi hatóság, annyira pontosak, amennyire törekszenek rá. Azt ígérnek, amit akarnak, jobb esetben vigyáznak a renoméjukra, és ezeket igyekeznek be is tartani, de amint látjuk, ez sokszor még azoknál a kártyáknál sem sikerül, amelyek leginkább szem előtt vannak, és a leginkább kéne figyelniük rájuk.
• • • • • • • • • • • • • • •
Érdekesnek találtad az anyagot? Akkor köves minket a felületeinken, hogy további tartalmak mielőbb eljussanak hozzád.