Az 1995-ös NBA-draft tele volt nagyszerű tehetségekkel, köztük hat későbbi All-Star játékossal, és egyéb, úttörő jelentőségű eseményekkel. Kevin Garnett merész lépésével, amellyel forradalmasította a fiatal kosarasok útját a profik világába. Ez volt az első olyan kiválasztás, amit az USA-n kívül rendeztek meg, mégpedig a torontói Skydome-ban (ma Rogers Centre). A két kanadai csapat – a Toronto Raptors és a Vancouver Grizzlies – csatlakozására való tekintettel tartották itt a rendezvényt.
KG volt az első középiskolás, aki 1975 óta drafton kiválasztásra került, és az 5. helyen elkelve léphetett a pódiumra, hogy kezet rázzon David Sternnel. Némi meglepetést okozott, hogy Garnett az ötödik helyen kelt el, miután annyi éven át nem került középiskolás játékos kiválasztásra. De mint azóta kiderült, az egyetlen sokkoló az volt, hogy nem „The big ticket”-et vitték el az első helyen.
Azért a második körben is voltak említésre méltó játékosok. A draftot a két kör 54 helyéről 58 helyesre (körönként 27-ről 29-re) ez évben bővítették, a fent említett 2 csapat ligához való csatlakozása miatt – ezért is kezdem a cikksorozatot ezzel a drafttal. A basketball-reference.com és a wikipedia szerint az 58 kiválasztott játékosból 50-en pályára is léptek az NBA-ben, ez 86 százaléknak felel meg. A legkevésbé előkelő helyről draftolt játékos, aki a bajnokságban parkettára is lépett, Don Reid volt. Őt a második kör utolsó játékosaként választotta ki a Detroit Pistons, és nyolc évet játszott a bajnokságban.
Az 1995-ös draft újrarendezésekor (ugyanez lesz majd a többi évaddal is) figyelembe vettem többek között a statisztikákat, legjobb éveket és a győzelemre gyakorolt általános hatást, illetve az elnyert trófeákat. A pozíciók és az adott csapat igényei most nem számítanak – ugyanis ez majd egy későbbi cikksorozat anyaga lesz ,- ez az írás szigorúan a „legjobb elérhető játékos”-ról szól. Fontos, hogy csak kis mértékben vettem figyelembe azt, ha valaki sérülés vagy egyéb, karriert befolyásoló forgatókönyv miatt csak rövid pályafutást tudhatott magáénak, feltételezve, hogy máshol és máskor nem sérült volna meg vagy nem történt volna meg vele az a bizonyos eset ugyanúgy. Ez leginkább holtverseny esetén volt döntő. Egy példa a könnyebb érhetőségért: Bryant Reeves akár hátrébb is végezhetett volna a rövid karrierje miatt, de én egészen a 11. helyig röpítettem, mert nem volt rossz játékos. Ott pedig nehéz volt döntenem, hogy Williamson vagy ő lesz a 10., mert bár a jobb számadatai Reevesnek voltak, de „Big country” kurta pályafutása miatt nálam Corliss viszi az úszót. Fontos még tudni, hogy csak 1 kört fogok menni a drafton, nem visszük végig mindkettőt. Illetve azoknak a játékosoknak a bemutatására szentelek egy kicsit több időt, akik valaha nyertek valamilyen trófeát a ligában, vagy elértek valami értékelhető eredményt (all-star, legjobb hatodik játékos stb.) Mondhatnám azt is, hogy az 1995-ben kiválasztott játékosoktól származó tanulságok itt is érvényesek. Vagyis „minden lehetséges” és „a labda nem hazudik”. Először vegyük át, hogy is nézett ki a valóságban a játékosbörze 1995-ben.
Magyarázat
Magyarázat a táblázatban látható jelölésekhez
- ^ – Olyan játékost jelöl, akit beiktattak a Hírességek csarnokába
- * – Olyan játékost jelöl, akit legalább egyszer beválasztottak All-NBA csapatba és All-star mérkőzésre
- + – Olyan játékost jelöl, akit legalább egyszer All-star mérkőzésre választottak ki
- x – Olyan játékost jelöl, aki legalább egyszer bekerült All-NBA csapatba
- # – Olyan játékost jelöl, aki egyszer sem játszott az alapszakaszban vagy a rájátszásban
Magyarázat a posztoknál látható rövidítésekhez
- G – Guard / Hátvéd
- PG – Point guard / Irányító
- SG – Shooting guard / Dobóhátvéd
- F – Forward / Bedobó
- SF – Small forward / Kiscsatár
- PF – Power forward / Erőcsatár
- C – Center / Center
1995-ös draft történet…
Kör | Sorszám | Játékos | Poszt | NBA csapat |
1 | 1 | Joe Smith | PF | Golden State Warriors |
1 | 2 | Antonio McDyess* | PF | Los Angeles Clippers a] |
1 | 3 | Jerry Stackhouse+ | SF/SG | Philadelphia 76ers |
1 | 4 | Rasheed Wallace+ | PF/C | Washington Bullets |
1 | 5 | Kevin Garnett^ | PF | Minnesota Timberwolves |
1 | 6 | Bryant Reeves | C | Vancouver Grizzlies |
1 | 7 | Damon Stoudamire | PG | Toronto Raptors |
1 | 8 | Shawn Respert | SG | Portland Trail Blazers |
1 | 9 | Ed O’Bannon | SF | New Jersey Nets |
1 | 10 | Kurt Thomas | PF/C | Miami Heat |
1 | 11 | Gary Trent | PF | Milwaukee Bucks |
1 | 12 | Cherokee Parks | C | Dallas Mavericks |
1 | 13 | Corliss Williamson | PF | Sacramento Kings |
1 | 14 | Eric Williams | SF | Boston Celtics |
1 | 15 | Brent Barry | SG | Denver Nuggetsa] |
1 | 16 | Alan Henderson | PF | Atlanta Hawks |
1 | 17 | Bob Sura | SG | Cleveland Cavaliers |
1 | 18 | Theo Ratliff+ | PF/C | Detroit Pistons |
1 | 19 | Randolph Childress | PG | Detroit Pistons |
1 | 20 | Jason Caffey | PF | Chicago Bulls |
1 | 21 | Michael Finley* | SF/SG | Phoenix Suns |
1 | 22 | George Zidek | C | Charlotte Hornets |
1 | 23 | Travis Best | PG | Indiana Pacers |
1 | 24 | Loren Meyer | PF | Dallas Mavericks |
1 | 25 | David Vaughn | PF/C | Orlando Magic |
1 | 26 | Sherell Ford | PF | Seattle SuperSonics |
1 | 27 | Mario Bennett | PF | Phoenix Suns |
1 | 28 | Greg Ostertag | C | Utah Jazz |
1 | 29 | Cory Alexander | PG | San Antonio Spurs |
a] A Los Angeles Clippers elcserélte Randy Woodsot és Antonio McDyess-t a Denver Nuggetshez Rodney Rogersért és Brent Barry draftjogáért.
1995-ös draft fikció
És most pedig vélemény-különbségek kialakulására alkalmas, közösség izgatására esélyes magán-jellegű vélemény következik. Így kellett volna alakulnia az 1995-ös draftnak, ha ma tartanák:
Név | Új draft hely | Régi draft hely | Csapat |
Kevin Garnett | 1 | 5 | Golden State Warriors |
Rasheed Wallace | 2 | 4 | Los Angeles Clippers |
Michael Finley | 3 | 21 | Philadelphia 76ers |
Antoino McDyess | 4 | 2 | Washington Bullets |
Jerry Stackhouse | 5 | 3 | Minnesota Timberwolves |
Damon Stoudamire | 6 | 7 | Vancouver Grizzlies |
Brent Barry | 7 | 15 | Toronto Raptors |
Joe Smith | 8 | 1 | Portland Trail Blazers |
Theo Ratliff | 9 | 18 | New Jersey Nets |
Corliss Williamson | 10 | 13 | Milwaukee Bucks |
Bryant Reeves | 11 | 6 | Atlanta Hawks |
Alan Henderson | 12 | 16 | Detroit Pistons |
Eric Snow | 13 | 43 | Dallas Mavericks |
Kurt Thomas | 14 | 10 | Miami Heat |
Travis Best | 15 | 23 | Sacramento Kings |
Bob Sura | 16 | 17 | Boston Celtics |
Greg Ostertag | 17 | 28 | Denver Nuggets |
Eric Williams | 18 | 14 | Cleveland Cavaliers |
Gary Trent | 19 | 11 | Detroit Pistons |
Fred Hoiberg | 20 | 52 | Chicago Bulls |
Jason Caffey | 21 | 20 | Phoenix Suns |
Andrew DeClercq | 22 | 34 | Charlotte Hornets |
Tyus Edney | 23 | 47 | Indiana Pacers |
Matt Maloney | 25 | undrafted | Houston Rockets |
John Amaechi | 25 | undrafted | Cleveland Cavaliers |
Cory Alexander | 26 | 29 | Utah Jazz |
Chris Carr | 27 | 56 | Phoenix Suns |
Cherokee Parks | 28 | 12 | Orlando Magic |
Don Reid | 29 | 58 | Seattle SuperSonics |
Most pedig lássunk egy pár szót a játékosokról, előtt egy rövid magyarázat a szóba kerülő statisztikai mutatókhoz:
VORP (Value Over Replacement Player) – egy játékos pontjainak becslése a csapat 100 labdabirtoklását tekintve. Csak az az érték számít, ami egy csereszintű játékos eredményénél jobb
WS (Win shares) – a játékos hatása az elért győzelmek számára
BPM (Box plus/minus) – pont alapú mérőszám, ami megbecsüli egy játékos hozzájárulását a kapott és dobott pontokhoz, amikor a pályán van. Pl. ha 20-20-nál bejön, és az ellenfél 50-54-es vezetésénél lemegy, akkor ez a mutatója -4.
PER (player efficiency rate) – összegzi egy játékos összes pozitív teljesítményét, levonja a negatív teljesítményeket és ad egy percenkénti értékelést erről
Játékosonkénti kifejtés…
1.) Kevin Garnett, Farragut Academy (Chicago, Illinois) – középiskola
Kevin Garnett nem csak a legjobb játékos ebben az osztályban. Egyes mérések szerint ő a legjobb játékos, akit a kilencvenes évek egész évtizedében draftoltak – egy olyan időszakban, amelyben olyan kiválóságok szerepelnek, mint Tim Duncan, Shaquille O’Neal, Kobe Bryant, Tracy McGrady és több, mint egy tucat másik játékos, akik már a Hírességek Csarnokában vannak.
KG vezeti az ebben az évtizedben kiválasztott játékosok VORP mutatóját, Duncannal holtversenyben áll a karrierje plusz/mínusz mutatójában, és csak Duncan és Dirk Nowitzki van előtte a total win shares mutatóban. 1995-ös társai között Garnett magasan az első az összes mérkőzés, a játékpercek, a pontok, a lepattanók, az asszisztok, a labdaszerzések, a lopások és a blokkok tekintetében.
Újjáélesztette a „preps-to-pros” mozgalmat, megismertette a modern edzőkkel az öt poszton játszani tudó játékosok fogalmát, keményebben játszott, mint bárki más, aki az útját keresztezte, és ő az egyetlen 1995-ben kiválasztott játékos, aki joggal tarthat igényt arra, hogy minden idők legjobb 10 játékosa közé kerüljön. A vékony, ruganyos, 6’11”-es (211cm) magasságú játékos felváltva volt elit irányító, a gyűrű védelmezője, középtávoli dobások mestere és első osztályú pontszerző.
Ennyi nem volt elég? KG 15-szörös All-Star is volt, aki 9x All-NBA- és 12x All-Defensive-csapatba került. Ő volt a 2003-04-es szezon MVP-je, a 2007-08-as év védőjátékosa, 2008-ban a Boston Celtics legjobb játékosaként gyűrűt nyert, és ő az egyetlen játékos a történelemben, aki három olyan szezont tudhat maga mögött, amikor legalább 20,0 pontot, 10,0 lepattanót, 5,0 asszisztot és 1,0 blokkot hozott.
Karrierje során 1424 mérkőzésen 18,2 pontot dobott átlagban 49,7 százalékos dobószázalékkal, 10,2 lepattanóval, 3,8 assziszttal, 1,4 blokkal és 1,3 labdalopással.
Ezen a drafton rengeteg sztár kelt el, de Garnett az egyetlen legenda.
Eredeti választás: Joe Smith Garnett tényleges drafthelye: 5., Minnesota Timberwolves

2.) Rasheed Wallace, Észak-Karolina
Ironikus, hogy a közelmúlt egyik leghangosabb játékosa milyen finom hatékonysággal dolgozott.
Rasheed Wallace soha egyetlen szezonban sem átlagolt 20 pontot vagy 10 lepattanót, és az egyetlen statisztika, amiben valaha is vezette a ligát, a technikai hibák száma volt (1999-00 óta hétszer). Védekezési intelligenciája és hatékony pontszerzése azonban az első 10 szezonja mindegyikében kifejezetten jó eredményeket hozott a pályán.
Wallace mai divatos szóval élve az „unikornisok” egyik korai képviselője volt, magasember létére jól dobta a hármasokat, 1995-96-tól 2009-10-ig, az utolsó teljes szezonjáig 3159 hármast dobott. Ez a szám a 6’10” vagy annál magasabb játékosok között a harmadik volt az egész NBA-ben ebben az időszakban. Az őt megelőző Peja Stojakoviccsal és Rashard Lewisszal ellentétben Wallace képes volt blokkolni az ellenfelek dobásait és hatékonyan védekezni is a palánk alatt.
Ő az egyetlen játékos az 1995-ös draftról, aki több mint 1000 blokkot és 1000 bedobott triplát gyűjtött össze. Dirk Nowitzki, Clifford Robinson, Rasheed Wallace – ők hárman az egyedüliek bármelyik draftosztályból, akiknek ez sikerült.
A legjobb újoncok második csapatának a tagja volt.
Rasheed a 90-es évek végén a Portland Trail Blazers sikeres csapatában pattogtatta a labdát, majd 30-as éveiben a Detroit Pistonsnál mint másodhegedűs pontszerző ért a csúcsra. A 2003-04-es szezon végén csatlakozott ahhoz a csapathoz, amelyiknek szerves része volt a bajnoki cím megszerzésében.
Wallace négy All-Star-szerepléssel, egy gyűrűvel, négy évadnyi top10-es mezőnymutatóval, a második legtöbb győzelemmel az 1995-ös draftosztályból és két fontos kosárlabda-közhellyel fejezte be pályafutását: „a labda nem hazudik” és „mindkét csapat keményen játszott”.
Karrierje során az alapszakaszban 1109 mérkőzésen átlagosan 14,4 pontot átlagolt 46,7 százalékos dobószázalékkal, 6,7 lepattanóval, 1,8 assziszttal, 1,3 blokkal és 1 labdalopással meccsenként.
Eredeti választás: Antonio McDyess (elcserélték a Denver Nuggetshez) Wallace aktuális drafthelye: 4., Washington Bullets

3.) Michael Finley, Wisconsin
A fiatal Michael Finley kitűnt a gyorsaságra, erőre és ugrásra született testfelépítésével. Karrierje elején magasabbra ugrott a dobásaihoz, mint mások a zsákoláshoz, amely a legjobb dobóhátvéddé tette őt egy olyan drafton, amely tele volt ilyen játékosokkal. Újonc évében a legjobb ötös tagja volt.
Finley 2000-ben és 2001-ben is bekerült az All-Star csapatba, és mindkét szezonban vezette a ligát a pályán töltött percek átlagában, mögötte Dirk Nowitzkivel, aki szintén egyre többet játszott. Amikor Steve Nash 2000-01-ben átvette a kezdőcsapatban a karmesteri pálcát, el lehet mondani, hogy a Dallasnak NBA szinten az egyik legjobb támadótriója volt.
A jó Michael 1997-98 és 2001-02 között minden évben 20,0 pont felett átlagolt meccsenként, és az első hat szezonja során egyetlen mérkőzést sem hagyott ki, és háromszor vezette az NBA-t a pályán töltött percek mutatószámában.
Egyetlen, 1995-ben kiválasztott irányító vagy dobóhátvéd sem előzi meg őt az összes mérkőzés, a játékpercek, a pontok, a bedobott hármasok és a labdalopások számát tekintve. Összesen 13 olyan szezon volt, amelyben egy bármelyik poszton szereplő játékos ebből a draft korosztályból legalább 20,0 pontot, 5,0 lepattanót és 4,0 asszisztot átlagolt. Garnettnek ebből kilenc volt. Finley a másik négyet produkálta.
A 2007-es San Antonio Spursszel elnyert bajnoki címet megérdemelten szerezte meg, hiszen a 33 éves Finley abban a bajnoki sorozatban mind a 20 rájátszásbeli mérkőzésen kezdett, és 41,9 százalékkal dobta a hármasokat.
Karrierje során 15,7 pontot átlagolt 44,4 százalékos dobószázalékkal, ebből 37,5 százalékkal hárompontosból. Emellett 1103 mérkőzésen 4,4 lepattanót, 2,9 asszisztot, 0,9 labdaszerzést és 0,3 blokkolást tett a közösbe.
Eredeti választás: Jerry Stackhouse
Finley tényleges drafthelye: 21., Phoenix Suns

4.) Antonio McDyess, Alabama
Pályafutása első hat szezonjában, egészen a 2001-es All-Star-szerepléséig Antonio McDyess ott volt a liga legjobb csatárainak rövid listáján. Az erőteljes, jó rugókkal rendelkező játékos statisztikai szempontból 24 éves korában érte el a csúcsot, amikor a lockout által megrövidített 1998-99-es évben 21,2 pontot, 10,7 lepattanót és 2,3 blokkot átlagolt, mind az 50 meccsen játszott, és bekerült az All-NBA harmadik csapatába. Egyik legjobb szezonját a Denverben töltötte 2000-01-ben, amikor 70 mérkőzésen játszott, és átlagosan 20,8 pontot dobott 49,5 százalékos dobószázalékkal. Ehhez 12,1 lepattanót, 2,1 asszisztot és 1,5 blokkot tett hozzá, és egyetlen All Star-meccsén is ekkor szerepelt. Újonc évében a legjobb ötös tagja is volt.
Ez az első hat szezonja (1995-96 és 2000-01 között) remekül megállja a helyét Garnett és Wallace szezonjaival szemben, akik az egyedüli magasemberek, akik megelőzték őt ebben a draft újratervezésben:
– Garnett: 448 mérkőzés, 18,5 pont, 9,5 lepattanó, 1,8 blokk.
– Wallace: Wallace: 411 mérkőzés, 15.0 pont, 6.3 lepattanó, 1.2 blokk.
– McDyess: 432 mérkőzés, 17.7 pont, 8.8 lepattanó, 1.7 blokk.
Sajnos Antonio-nak a 2001-02-es szezon elején elszakadt az ín a térdében, ami miatt nem csak az év hátralévő részére, hanem a 2002-03-as szezon egészére is kiesett, mivel 2002 októberében egy előszezonmeccsen újra megsérült a térde. Egészen 2010-11-ig játszott, de (érthető módon) már nem volt ugyanaz a vibráló dinamikájú játékos. Az NBA-ben kétszer végzett a legjobb 10 között a lepattanók számában, egyszer pontszerzésben és egyszer blokkolásban.
Figyelemre méltó, hogy Antonionk annyira jó volt abban az első féltucat szezonban, hogy még mindig az ötödik helyen áll a win share, a 10. helyen a plusz/mínusz, és a hetedik helyen a VORP mutatószámokban, az 1995-ös kiválasztottak között.
Karrierje során 1015 mérkőzésen 12 pontot átlagolt 49,7 százalékos dobószázalékkal, 7,5 lepattanóval, 1,3 assziszttal, 0,8 labdalopással és 1,1 dobásblokkolással.
Eredeti választás: Rasheed Wallace
McDyess tényleges drafthelye: 2., Los Angeles Clippers (elcserélték a Denver Nuggetshez)

5.) Jerry Stackhouse, Észak-Karolina
Jerry Stackhouse igencsak feltüzelve érkezett a ligába, és több pontot szerzett, mint bármelyik 1995-ös játékos, akit nem Garnettnek vagy Finley-nek hívtak, és bekerült a legjobb újoncok ötösébe.
Modern szemmel nézve a 6’6″-os dobóhátvéd hatékonysága nem volt a legjobb. Van harmincnégy játékos, aki 1995-ben vagy később debütált, és legalább 13 000 mezőnykísérletet vállalt karrierje során. Stackhouse az utolsó helyen áll közöttük 44,6 százalékos mezőnydobási hatékonysággal. 1999-00-ben és 2000-01-ben vezette a ligát a bedobott büntetők számában, Stackhouse valódi dobószázalékát ezt is beleszámítva jobbra értékelik: Ezzel a mérőszámmal a 29. helyen áll ugyanebben a 34 játékosból álló csoportban.
A pontok azonban még mindig értékesek, és Stackhouse 2000-01-ben többet szerzett belőlük, mint bárki más az NBA-ben, bár a meccsenkénti dobott pontok átlagában második lett.
Öt olyan szezont jegyzett, amikor legalább 20,0 pontot szerzett meccsenként, és a nem megfelelő hatékonysága nem feltétlenül tette tönkre csapata sikerének esélyeit. Stackhouse 18 szezonjából kilencben bejutott a rájátszásba, a 2005-06-os Dallas Mavericks csapatában, amely a döntőig jutott, 27,7 percet játszott meccsenként.
A kétszeres All-Star, karrierje során 16,9 pont/meccs átlaggal rendelkező Stackhouse egy évtizedig minőségi kezdőjátékos volt. Az újradraftolásban az ötödik helyezett után máris kifogytunk ezekből.
Egyik legeredményesebb évét a Detroitban töltötte 2000-01-ben, amikor 80 mérkőzésen kezdett, és 40,2 perc alatt 29,8 pontot, 5,1 asszisztot, 3,9 lepattanót és 1,2 labdaszerzést átlagolt.
Karrierje során 970 mérkőzésen 16,9 pontot átlagolt 40,9 százalékos dobószázalékkal, 3,3 assziszt, 3,2 lepattanó, 0,9 labdalopás és 0,5 blokk mellett.
Aktuális választás: Kevin Garnett
Stackhouse aktuális drafthelye: 3., Philadelphia 76ers

6.) Damon Stoudamire, Arizona
Nem gyakran alakul így, hogy a valóság és a fantázia egybeesik, de most igen, hiszen Damon Stoudamire a hetedik helyen a Toronto Raptorshoz kerül itt is és a valóságban is így volt.
Stoudamire 1996-ban az év újonca lett és az all-rookie első csapatának tagja is természetesen, miután 19,0 pontot, 9,3 asszisztot és 4,0 lepattanót átlagolt, 39,5 százalékkal dobta be a hármasokat, és mind a 70 meccsén kezdett. A Raptorsnál töltött mindössze két és fél szezon után Stoudamire a Portland Trail Blazersnél kötött ki, ahol kevésbé központi szerepet töltött be.
Az apró „Mighty Mouse” nehezen tudott pontot szerezni az íven belül, ahol a robbanékonyság hiánya súlyosbította kis termetét, és folyamatosan rossz hatékonysági mutatókat produkált a kétpontos tartományból. A balkezes játékosnak azonban gyors volt a labdavezetése, ami veszélyes dobóvá tette őt a hárompontos vonalon túlról.
Stoudamire-nek jó keze volt, és miután közel jutott a gyűrűhöz, hatékonyan játszotta meg csapattársait. Karrierje 5371 asszisztjával a második helyen áll a draftosztályból, de ez csak azért van így, mert Garnett közel 600 meccsel többet játszott karrierje során. Stoudamire assziszt/meccs átlaga a legmagasabb az 1995-ben kiválasztott játékosok közül.
Nyolcadik a win share mutatóban és hatodik a VORP-ben, a hetedik a Torontónak megfelelő hely Stoudamire számára – még ha ez a feladat szempontjából kicsit kevésbé érdekes is.
Egyik legeredményesebb szezonja 1996-97-ben volt, amikor 81 mérkőzésen játszott, és 40,9 perc alatt 20,2 pontot, 8,8 asszisztot, 4,1 lepattanót és 1,5 labdaszerzést átlagolt.
Karrierje során 878 mérkőzésen 13,4 pontot átlagolt 40,6 százalékos dobószázalékkal, 6,1 assziszt, 3,5 lepattanó és 1,1 labdaszerzés mellett.
Eredeti választás: Damon Stoudamire Stoudamire tényleges drafthelye: 7., Toronto Raptors

7.) Brent Barry, Oregon State
A cikksorozat második legmenőbb képének birtokosa. Ez fel fogja borzolni a kedélyeket, mivel vannak még olyan játékosok, akiknek nagyobb az ismertségük és a laikus rajongóknak tetsző statisztikáik vannak ebből a korosztályból. De Brent Barry statisztikái azt mondják, hogy ha egyáltalán lehet vitát folytatni, akkor az arról szól, hogy Stackhouse-t meg kellett volna-e előznie vagy sem.
Barry 2000-01-ben vezette az NBA-t hárompontosokban (47,6%), majd a következő évben a kettesek százalékában (58,8%). Karrierje 60,7-es összesített dobószázalékával a 11. helyen áll az NBA történetében (azon játékosok között, akik legalább 6000 dobást kíséreltek meg karrierjük során). Az egyik leghatékonyabb pontszerzőről beszélünk, aki valaha is cipőt húzott.
Igen, Barryre joggal gondolnak úgy, mint egy kiegészítő játékosra. Átlagosan 25,9 percet játszott meccsenként, és a 15 éves pályafutása során lejátszott 912 mérkőzésének alig kevesebb mint felében kezdett. De volt néhány sztárszintű szezonja, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni. Garnetté az 1995-ös draftolt játékosok kilenc legjobb egy szezonbeli plusz/mínusz mutatója, de Barry 2001-02-es szezonja a 10. helyen áll – magasabb, mint Wallace, Stackhouse, Finley és a többiek bármelyik éve.
És ott van még a 17., 23., 24., 25. és 27. helyen ugyanezen mutatóban. Mindent egybevetve, Barry-nek van 6 a 27, egy szezonban elért legjobb box plus/minus értékből ebben az évadban. Garnettnek elképesztő módon 15, de a harmadik Wallace, aki négyet szerzett a legjobb 27-ből, az egyetlen, aki Barry közelében van.
Ha hozzávesszük a 70,5 win shares mutatóját, ami a negyedik az 1995-ösek között, és azt a tényt, hogy 1996-ban megnyerte a zsákolóbajnokságot egy büntetővonalról indított zsákolással, miközben a melegítődzsekije is rajta volt, 2x bajnok és az all-rookie második csapatának is tagja volt, akkor Barrynek máris megvan az esélye arra, hogy ilyen magasra kerüljön.
Egyik legjobb szezonját a Seattle-ben töltötte 2001-02-ben, amikor 81 mérkőzésen játszott, és átlagosan 14,4 pontot dobott 50,8%-kal, ebből 42,4%-kal hárompontosból. Ehhez 5,4 lepattanót, 5,3 asszisztot és 1,8 labdalopást tett hozzá 37,5 perc alatt.
Karrierje során 9,3 pontot átlagolt 46 százalékos dobószázalékkal, ebből 40,5 százalékkal hárompontosból. Ehhez 912 mérkőzésen 3,2 asszisztot, 3,0 lepattanót, 1 labdaszerzést és 0,3 blokkot tett hozzá.
Eredeti választás: Bryant Reeves
Barry tényleges drafthelye: 15., Denver Nuggets (elcserélték a Los Angeles Clippershez)

8.) Joe Smith, Maryland
Egyetérthetünk abban, hogy nem Joe Smith-t kellett volna az első helyen húzni az 1995-ös drafton, de nem igazságos őt bukott játékosnak nevezni.
Smith a Warriorsnál bekerült az év all-rookie első csapatába, 15,3 pontos, 8,7 lepattanós és 1,6 blokkos átlagot produkált, a karrierje csúcsát jelentő 17,2-es Player Efficiency Rating mellett. Ez utóbbi értéket soha nem tudta javítani, de Smith további hét olyan szezont tudhatott maga mögött, amikor a 15,0-ás ligaátlagot elérő vagy azt meghaladó PER-értékkel rendelkezett.
Ő az egyike annak a hat játékosnak, akit 1995-ben választottak ki és 1000 meccsnél többet játszott karrierje során. Egyik évben a Minnesota Timberwolves úgy gondolta, hogy elég jó ahhoz, hogy kijátsszák miatta a fizetési sapkát egy illegális ajánlattal, ami 3,5 millió dolláros büntetésbe és három évnyi első körös pickbe került nekik. Smith egyébként 12 különböző csapatban játszott, ami azt bizonyítja, hogy még ha soha nem is volt sztár, valakinek mindig szüksége volt rá.
Egyik legjobb szezonját a Warriorsnál töltötte 1996-97-ben, amikor 80 mérkőzésen játszott, és 45,4 százalékos dobószázalékkal 18,7 pontot átlagolt. Ehhez 8,5 lepattanót, 1,6 asszisztot és 1,1 blokkot tett hozzá 38,6 perc alatt.
Karrierje során 10,9 pontot átlagolt 45,5 százalékos dobószázalékkal, 6,4 lepattanóval, 1,0 assziszttal, 0,6 labdalopással és 0,8 dobásblokkolással 1030 mérkőzésen.
Eredeti választás: Shawn Respert Smith tényleges drafthelye: 1., Golden State Warriors

9.) Theo Ratliff, Wyoming
A hat 1995-ös kiválasztott közül az utolsó a listámon, aki valaha is játszott All-Star meccsen (Barry, Stoudamire és Smith nem jutott be), Theo Ratliff kilenc helyet lépett előre az eredeti draftpozíciójához képest, és bekerült a legjobb 10 közé.
A masszív center, akit leginkább arról ismerhetünk, hogy Allen Iverson mellett kezdőjátékos volt a Philadelphia 76ers kiváló csapatában, nem volt túl jó pontszerző, de háromszor vezette az NBA-ben a meccsenkénti blokkok számát. Nem meglepő, hogy 7,2 százalékos blokkolási arányával az 1995-ös játékosok listáját vezeti.
A legjobb (és egyetlen All-Star) szezonja 2000-01-ben volt, amikor meccsenként 36,0 perc alatt 12,4 pontot, 8,3 lepattanót és 3,7 blokkot átlagolt. Ezek mind karriercsúcsok voltak, ráadásul egy 56 meccsen győztes Sixers-csapatban, amely bejutott az NBA-döntőbe, bár Ratliff nem vehetett részt a Philly menetelésében a rájátszásban.
Miután eltört a keze, a 76ers elcserélte őt az Atlanta Hawkshoz Dikembe Mutombóért még az adott évi határidő előtt. Háromszor vezette az NBA-t a meccsenkénti blokkok átlagában (2001, 2003, 2004), és kétszer volt a legjobb védekezők második csapatának tagja (1999, 2004).
Karrierje során 810 mérkőzésen 7,2 pontot átlagolt 49,6 százalékos dobószázalékkal, 5,7 lepattanóval és 2,4 blokkal.
Eredeti választás: Ed O’Bannon
Ratliff tényleges drafthelye: 18., Detroit Pistons

10.) Corliss Williamson, Arkansas
A „sosem pont nélküli” Corliss Williamson 12 éves pályafutása során a 90-es évek végén a Kingsnél kezdőként, majd a 2000-es évek elején a Pistonsnál cserejátékosi (de magas pontszámú) szerepkörbe került. Itt lett bajnok is és 2002-ben a legjobb cserejátékos is.
Williamson, aki tisztességes lepattanózó volt, 34,7 win shares mutatóval a 12. helyen áll az 1995-ös draftoltak között, és egyike annak a nyolc játékosnak ebben az osztályban, aki 40 pontos meccset tudott felmutatni.
Egyik legjobb szezonja 1997-98-ban volt, amikor 79 mérkőzésen játszott, és 49,5 százalékos dobószázalékkal 17,7 pontot átlagolt. Emellett 35,7 perc alatt 5,6 lepattanót, 2,9 asszisztot és 1,0 labdalopást tett hozzá.
Karrierje során 822 mérkőzésen 11,1 pontot átlagolt 49 százalékos dobószázalékkal, 3,9 lepattanóval, 1,2 assziszttal, 0,6 labdaszerzéssel és 0,3 blokkal.

11.) Bryant Reeves, Oklahoma State
Ezen cikk legmenőbb fotója Reeves-é. Azért választottam ezt, mert úgy hallani, hogy manapság egy farmon él és állattenyésztéssel foglalkozik. Úgy tippelem, hogy ezt a drafton alapozta meg, biztosra veszem, hogy épp egy ménes eladását pecsételik meg itt a kézfogással, Reeves ezt egy lókupec minden eleganciájával hozza is. Az, hogy közben megy labdát is pattogtatni az NBA-be, csak mellékes volt.
Big Country 1995-ben a 6. helyen került be az NBA-be, és ha nem lett volna sérüléssel tarkított karrierje, a nehézkes, de képzett center talán megőrizte volna ezt a helyet. A negyedik szezonjában súly – és hátproblémákkal küzdött, de ezt megelőzően Reeves úgy nézett ki, mint akivel megnyerték a lottóötöst.
Az első három évében 15,2 pontot és 7,8 lepattanót átlagolt, amivel a hetedik, illetve második helyen állt az osztályban addig. Ő az utolsó ember az újradraftolásunkban, akinek 40 pontos meccs van az önéletrajzában, de nem lenne fair, ha magasabbra helyezném a listán, hisz mindössze hat szezont játszott, ki tudja milyen lett volna a folytatás. Legjobb szezonja az 1997-98-as volt, amikor 74 mérkőzésen lépett pályára, és 52,3%-os dobószázalékkal 16,3 pontot átlagot hozott. Emellett 34,1 perc alatt 7,9 lepattanót, 2,1 asszisztot és 1,1 blokkot szerzett.
Karrierje során 395 mérkőzésen 12,5 pontot átlagolt 47,5 százalékos dobószázalékkal, 6,9 lepattanóval, 1,6 assziszttal, 0,5 labdaszerzéssel és 0,8 blokkal.

12.) Alan Henderson, Indiana
Alan Henderson 1997-98-ban, harmadik (és legjobb) NBA-szezonjában 14,3 pontot szerzett meccsenként 53,4-es valós dobószázalékkal. A 6’9″-es erőcsatár abban az évben megnyerte a legtöbbet fejlődött játékos címet, de azután már nem tudta tartani ezt a színvonalat.
Bár a következő három szezonban átlagosan kétszámjegyű pontokat átlagolt évenként, pontszerzési hatékonysága a ligaátlag alá süllyedt, majdnem egészen a karrierje végéig. Aztán az utolsó három évében a Mavericks, a Cavs és a Sixers csapataiban, mindhárom évben a ligaátlag fölé tornázta a dobószázalékát. Egyik legjobb szezonját az Atlantánál töltötte 1997-98-ban, amikor 69 mérkőzésen játszott, és 48,5 százalékos dobószázalékkal 14,3 pontot átlagolt. Ehhez 6,4 lepattanót és 1,1 asszisztot tett hozzá 29 perc alatt. Karrierje során 652 mérkőzésen 7,8 pontot átlagolt 46,9 százalékos dobószázalékkal és 5,0 lepattanót, 0,6 asszisztot, 0,6 labdalopást és 0,5 blokkot mutatott fel.

13.) Eric Snow, Michigan State
Eric Snow kemény védő volt, aki a harmadik helyen áll asszisztok és a negyedik helyen labdalopások terén az 1995-ös osztályból. De durva alulértékelés lenne a pontszerzést a gyengeségének nevezni. Hosszú időbe telne, mire egy másik irányítót látunk majd, aki 53,7 százalékkal dob 6-7 méterről – vagy 551 mérkőzésen 20,8 százalékkal dobja a hármasokat. De bizonyítékként arra, hogy a játék többről szól, mint a hatékony pontszerzésről, Snow csapatai szinte mindig jobbak voltak vele a parketten, mint nélküle. Háromszor végzett a liga 10 legjobb gólpasszadója között, egyszer pedig a legjobb NBA védők második csapatának tagja volt (2003). Egyik legjobb szezonja 2002-03-ban volt, amikor 82 mérkőzésen lépett pályára, és átlagosan 12,9 pontot dobott 45,2 százalékos dobószázalékkal. Ehhez 6,6 asszisztot, 3,7 lepattanót és 1,6 labdalopást tett hozzá 37,9 perc alatt.
Karrierje során 846 mérkőzésen 6,8 pontot átlagolt 42,4 százalékos dobószázalékkal, 5,0 assziszt, 2,5 lepattanó, 1,2 labdaszerzés és 0,1 blokk mellett.

1995-96 idény újoncaira vonatkozó adatok
Végül nézzük mi történt az idény végén, először itt van az év 2 újonccsapata:
All-rookie first team: Michael Finley, Antonio McDyess, Joe Smith, Jerry Stackhouse, Damon Stoudamire és Arvydas Sabonis (más úton került a ligába, de ez volt az első idénye)
All-rookie second team: Brent Barry, Tyus Edney, Kevin Garnett, Bryant Reeves, Rasheed Wallace
És az év újonca szavazás:
- Damon Stoudamire
- Arvydas Sabonis
- Joe Smith
- Michael Finley
- Jerry Stackhouse
- Kevin Garnett
Köszi, ha elolvastad és eljutottál idáig!
Felhasznált források
Gratulálok Fodor Tamásnak ezért a tartalmas anyagért. Amennyiben megosztanád véleményed, ne fogd vissza magad, beszélgessünk egyet a Te meglátásaid alapján.
Érdekesnek találtad az anyagot? Akkor köves minket a felületeinken, hogy a további tartalmak mielőbb eljussanak hozzád. Illetve kérünk oszd meg tartalmainkat, hogy többeket elérhessen.
Facebook: https://www.facebook.com/TheCollectorsBest
Instagram: https://www.instagram.com/thecollectorsbest/
YouTube: The Collectors Best YT
Twitter: The Collectors Best
e-mail: thecollectorsbest@gmail.com