A pénteki „Érted Veled Neked” rovatban ma egy női gyűjtő életébe nyerhettek egy kis bepillantást.
Wilhelmina édesanyja oldalán, egészen fiatal korában ismerkedett meg a gyűjtői szenvedéllyel. Elsőnek egy pár japán tálat szerzett be. Ez a korai élmény élethosszig tartó szenvedélyt indított el az ázsiai művészet és kerámia gyűjtése iránt, amelyet V. Gusztáv svéd trónörökös is tovább táplált. A királyi család ugyanis akkortájt divatossá tette a felső körökben az ázsiai művészeti tárgyak gyűjtését.
Nem kellett sok idő, hogy a svéd arisztokrata köreiben népszerű hobbinak, az ázsiai művészeti tárgyak gyűjtésének rajongói csoportokba rendeződjenek. Wilhelmina az egyik kiemelt csoportjának tagja, később vezetője lett.
Wilhelmina apja, Wilhelm, fakereskedőként gazdagodott meg, és amikor 1883-ban meghalt, teljes vagyonát egy szem lányára hagyta, így szülői ágról gazdaggá vált a kisasszony, és nem kellett férjére támaszkodnia Walther von Hallwyl grófra. Ezzel egyfajta függetlenséget biztosíthatott magának.
Idővel a grófnő szenvedélye átalakult, vagy mondhatjuk úgy is, hogy túllépett az ázsiai művészeti tárgyakon. Jó érzékkel vásárolt különböző körökben, festményeket, fényképeket, ezüstöt, szőnyegeket, európai kerámiákat, ázsiai kerámiákat, páncélokat és bútorokat, egyszóval mindent gyűjtött, amit elért akkortájt. Művészeti gyűjteménye fővonalává tette a svéd, holland és flamand régi mesterek műveit.
1893-98 között Stockholmban építtette családi házát, szem előtt tartva, hogy ez egyben egyfajta tárlatként is szolgálna gyűjteményének, amolyan „házi múzeumként”. A saját kollekciójának folyamatos bővítése mellett, számos múzeumnak is folyamatosan adományozott tárgyakat, mivel hamar kinőtte a családi házat a gyűjteménye. Két múzeum ezek közül is kiemelkedett, akiknek a legtöbb tárgyat adományozta. Az egyik a stockholmi Északi Múzeum volt, a másik pedig a zürichi székhelyű Svájci Nemzeti Múzeum.
Ez utóbbiban kötött ki a Hallwyl-kastély berendezéseinek nagy része, és a kastélyban folytatott régészeti leleteknek. A Hallwyl-kastély, férje (Walther von Hallwyl gróf) családi székhelye volt, ahol Wilhelmina vezette a régészeti feltárást is.
1920-ban, halála előtt egy évtizeddel, Svédországnak adományozta otthonát. A házban addigra körülbelül 50 000 tárgyat gyűjtött össze, minden egyes darabhoz aprólékosan részletes dokumentáció tartozott. Végrendeletében kikötötte, hogy a háznak és a kiállításoknak lényegében változatlannak kell maradniuk, így a látogatók bepillantást nyerhetnek a 20. század eleji svéd nemesség életébe.
Ami egy nő szenvedélyéből indult, mára már egy látványosság Stockholmban. a Hallwyl Múzeum folyamatosan várja azóta is a látogatókat, akik kíváncsiak Wilhelmina grófnő gyűjteményére.
Érdekesnek találtad az anyagot? Akkor köves minket a felületeinken, hogy a további tartalmak mielőbb eljussanak hozzád. Illetve kérünk oszd meg tartalmainkat, hogy többeket elérhessen.
Facebook: https://www.facebook.com/TheCollectorsBest
Instagram: https://www.instagram.com/thecollectorsbest/
YouTube: The Collectors Best YT
Twitter: The Collectors Best
e-mail: thecollectorsbest@gmail.com